A grissini, mint oly sok más finomság, Olaszországból származik. A legenda szerint Antonio Brunero pékmester, a Torino melletti Lanzoiban, az udvari orvos utasításai alapján készítette II. Viktor Amadénak, aki nem tudta megemészteni a kenyeret. Hogy a grissiniket meg tudta-e emészteni, erről hallgat a legenda. Mindenesetre a kenyérrudacskáknak akkora sikerük volt, hogy Bonaparte Napoleon futárszolgálatot alakíttatott ki Torino és Párizs között, amelynek elsődleges célja a grissinik szállítása volt.
Nem kommentelem egyik történetet sem, a legendáknak maradjanak meg legendák...
A zsiványkrumpli receptjét barátnőmtől, Andreától tanultam. Ahogy tanultam úgy adom tovább. Andrea több tanfolyamot is elvégzett nálam a lánya születése előtt (annyira szeretném, ha mindenki ilyenkor jönne el!), majd nyitott a lakóhelyén egy pici bio-őrlő-boltot, amely nagy sikerrel üzemel több éve. 
Remek téli saláta: kizárólag olyan téli alapanyagokból készül, amelyek itthon is megteremnek. Egyetlen pici szépséghibája, hogy biominőségben csak egy részéhez lehet könnyen hozzájutni, úgy mint a tojáshoz, az olívaolajhoz és a citromhoz, a többi alapanyag az ökopiac kivételével csak a jobb bioboltokban kapható. 
A házi, elektromos malmok viszonylag egyszerűnek tűnnek, de nem azok. Rengeteg lényeges, apró különbség van köztük, amelyek szerepet játszanak az élettartamukban, a gyorsaságukban, a használatuk egyszerűségében vagy bonyolultságában.
Előadás és beszélgetés a táplálkozás aktuális kérdéseiről
Ha ma bemegyünk bármelyik élelmiszerboltba, biztosak lehetünk abban, hogy a hűtőkben margarin hegyeket találunk, a vajat pedig keresni kell. Ugyanakkor ha megkenünk egy szelet kenyeret még mindig vajas kenyérről beszélünk, holott már réges-rég margarinos-kenyeret értünk alatta. Mert vajat jó néhány évtizeddel ezelőtt lecseréltük a margarinra.
