Ha meghalljuk ezt a szót, hogy glutén, rögtön tudjuk, hogy a glutén egy gyanús dolog, amivel minimum valami nem stimmel. Ha viszont azt a szót halljuk, hogy sikér, rögtön tudjuk, hogy ez valami jó dolog, mert ettől lesz laza a kenyér.
A kérdés csak az, hogy mi is az a glutén, mi az a sikér, és hol találhatók a konyhánkban...
A glutén is és a sikér is a gabonákban találhatók. Ha félbevágunk egy búzaszemet a következőt látjuk: a szemet kívülről körülveszi a maghéj, és egyik vége ott, ahol a csírakezdemény helyezkedik el, kicsit be van horpadva. A mag középső részében található egy fehérjehálóban a keményítő.
Lassacskán itt az ősz. A vidéki esték jellegzetességei a füstölgő avarkupacok. Még akár hangulatosnak is tarthatnánk őket, ha nem fojtogatna kissé a füst, és nem derült volna ki az utóbbi évtizedekben néhány igencsak elgondolkodtató adat az avarégetésről.
A táplálkozási tanácsok között első helyen szerepel, hogy igyunk eleget! Hogy mennyi az az elég, erről már megoszlanak a vélemények. Holott a válasz igen egyszerű: annyit igyunk, amennyi jólesik.
A bogrács szó hallatán a legtöbben valamilyen húsos ételre asszociálnak, minimum egy gulyásra, de mindenképpen jó sok húsra, és kevés vagy semmi zöldségre. A hagyományos bogrács valószínűleg így is nézett ki, fent a havasi legelőkön, ahol a pásztorok egy egész birkát belevágtak, és legfeljebb kenyeret ettek mellé.
A meggyes pite gyerekkorom ízeit idézi: annak idején otthon, a különböző piték voltak a kedvenc süteményeim. Megjegyzem, nálunk nagyon kevés sütemény volt, néha rizsfelfújt vagy madártej, ünnepekkor beigli, születésnapokon kinek-kinek a kedvenc süteménye. Az enyém akkoriban az almás pite és a csokitorta volt :)
A válasz természetesen mindig attól függ, hogy melyik paradicsomról van éppen szó: ha a kertünkben termett, tíz centimétert kell megtennie a szájunkig, ha Hollandiában 1400 km-t, ha pedig mondjuk Izraelben, akkor 3000 km-t.
