Nóra története

Az új évet egy nem mindennapi történettel szeretném indítani azzal a nem titkolt szándékkal, hogy inspirációt adjon az új évben a változtatáshoz. 

Nóra története igazi sikertörténet. Nóra nagyon nehéz helyzetből indult, és nagyon messzire jutott. Mikor másfél évvel ezelőtt eljött az életmódváltó táborba erősen túlsúlyos volt, magas volt a cukra (15.9), a vérnyomása, nehezen mozgott, és húsz perc séta is erősen megizzasztotta.

Másfél év alatt több mint 33 kg-t fogyott (igen: 33 kg-t!), a cukra normalizálódott, napi 1–1.5 órát sétál és egy 15 km-es túrát is képes legyalogolni, a vérnyomáscsökkentőket épp most hagyja el. A bőre szép, a közérzete remek...

Nórával a történetünk úgy kezdődött, hogy másfél évvel ezelőtt, 2017 júniusában eljött az életmódtáborba. A tábort követően először a táborban tanultakat, azaz a teljes értékű konyhát követte, majd a magas vércukorszint diagnózisa után célzott, szigorúbb diétába kezdett, amely során folyamatosan konzultált velem is és az orvosával is.

Az orvostól három havi haladékot kapott arra, hogy a táplálkozással normalizálja a vércukorszintjét.

Hogyan sikerült mindez? Erről beszélgettünk Nórával.

BJ: Kezdjük az elején...

Nóra: Évtizedeken át a legkülönbözőbb módszerekkel próbáltam lefogyni. Volt, hogy sikerült is, egy alkalommal 37 kg-t, de mivel az egy extrém diéta volt, nem lehetett egy életen át követni.

Mindig visszajöttek a kilók. Az utóbbi tíz évben pedig sikertelenül próbáltam megszabadulni a fölöslegtől

BJ: Ekkor döntöttél úgy, hogy eljössz a táborba. Miért bíztál meg pont bennem?

Nóra: Mert hitelesnek tartottalak. A legtöbb fogyókúrás programmal ellentétben, ehhez a módszerhez nem kellett semmi, mármint semmilyen plusz megvásárolandó termék, táplálékkiegészítő. Ekkor már meglehetősen kilátástalannak éreztem a helyzetem, mert nem tudtam kinek higgyek, olyan káosz uralkodik a fogyókúrák és az egészséges táplálkozás terén. Az internet és a szakemberek ellentmondanak egymásnak.

BJ: Majd eljöttél a táborba...

Nóra: Eljöttem a táborba, ahol elsősorban remekül éreztük magunkat. Másodsorban rengeteget tanultunk. A tábor azt tanította meg nekem, hogy egyszerűen, és fontos, hogy gyorsan is lehet finom és egészséges ételeket készíteni.

BJ: Hazamentél a táborból, és a család nem tapsolt...

Nóra: Lelkesen hazamentem a táborból. Akkor most megváltozik az életünk. A családban döbbenet fogadott: akkor most nem ehetünk húst? De persze, hogy ehettünk húst, csak másféle húst.

Akinek eddig meséltem róla, mindenkinek az volt az első gondolata, hogy te jó ég, akkor most egész nap a konyhában vagy? De nem vagyok egész nap a konyhában. Munka mellett erre nem lenne időm.

Élvezem az új ízeket. Van, hogy hétvégén tovább húzódik a délelőtti programom, és fél óra alatt az asztalon van az ebéd – főétel, saláta és még desszert is, sőt van, hogy még leves is (ha nyers). Sokszor kérdezi a családom, hogy ezt most honnan varázsoltam elő ennyi idő alatt?

BJ: Hogyan is vagy most a bőrödben?

Nóra: A legjobb tükör valóban a bőröm volt. Télen megbetegedtem, tele lett a bőröm mitesszerekkel. Most tiszta a bőröm. A közérzetem remek, mindenhez jól állok hozzá – lelkileg és fizikailag is.

A tábor után minden erőfeszítés nélkül lement 10 kg. Azután valamikor a télen a háziorvosunk diagnosztizálta a magas cukrot. Ez nem volt újdonság számomra, nagyon régóta problémáim voltak a cukorértékeimmel. Megkértem az orvosunkat, hogy mielőtt bármit felírna, először hagy konzultáljak veled.

Három hónapot kaptam.

BJ: És mi konzultáltunk... valódi diétát javasoltam, nem olyan lájtosat, mint a tábori volt...

Nóra: De nem esett nehezemre betartani. És a diéta alatt, amelyet akkor a segítségeddel elkezdtem, nem csak a cukrom ment le, hanem a kilók is. A nagy ruháimat pedig kidobtam. Mert ha vissza is híznék pár kilót, az ismét le fog menni.

BJ: Egy fél évig követted a teljes értékű konyha szigorúbb változatát. Majd visszatértél a normál verzióhoz.

Nóra: Igen, néhány hónapja enyhítettem a diétán, hiszen a cukrom normális és a súlyommal is szépen haladtam lefelé. Most már nem diétázom. Ahogy most étkezünk az nem diéta, hanem az a táplálkozásforma, amit a könyvedben is leírsz és amit a táborban tanultam. A teljes értékű konyha. Ami azért tetszik, mert sokkal könnyebb betartani, mint a legtöbb diétát. Nem zár ki szociálisan. Ha valahova elmegyek, nem kell sem a vendéglátómat, sem magamat kellemetlen helyzetbe hoznom, mert mindig találok olyat, amit én is meg tudok enni.

BJ: A családod bírja még?

Nóra: Nagyon nyitottak, ami rettentő nagy segítség. A teljes őrlésű gabonákat, a frissen őrölt lisztet nagyon egyszerű volt bevezetni. Amikor elkezdtem a szigorúbb diétát eleinte csak magamnak készítettem el az ételeket, és ők legfeljebb megkóstolhatták. Most már nem főzök külön. A férjem kifejezetten örül ennek, mivel ülő munkát végez, és meghízna, ha nem így táplálkozna. A lányunk is partner, és látom, hogy neki is jót tesz. Őrült dolgokat megesznek...

A legjobban a nyers konyhát élvezem. Tegnapi ebédem például karfiol(rizs) paradicsom mártással. karfiolt csak egy picit megdarálom késes aprítóval, így morzsákra esik szét, és úgy néz ki, mint a rizs. Az újhagymát, fokhagymát, paradicsomot, bazsalikomot, sót, borsot, napraforgó magot, olívaolajat egy pici nyers juhgomolya sajttal összeturmixoltam, egy sűrű krémet kaptam, ezt öntöttem a karfiolra, meglepődtem, hogy mennyire finom, és mennyire laktató. Nem mellékesen 5-10 perc alatt kész volt. Desszertnek avokádót mézzel és cukrozatlan kakaóporral összeturmixoltam, és egy isteni csokikrémet kaptam, nagyon pici is elég belőle, mert finom, de elég tömény az avokádótól.

Az motivál, hogy egészségesre eszem magam. És mivel könnyű ételeket eszem, van kedvem és energiám a mozgáshoz is.

BJ: Mivel a mozgás is nagyon fontos része az életmódváltásnak. A táborban minden nap volt egy vagy két sétánk. Jól emlékszem, hogy a Garancsi tó körüli húsz perces séta milyen nehezedre esett.

Nóra: Minden napomat sétával kezdem amióta hazajöttem a táborból. Mellette tornázom és kirándulni is szoktam.

A reggeli túráimnál csodálkozom, hogy egy-egy rövidebb táv, ami régen nagy kihívást volt, most az utam 1/5-e, és el sem tudom képzelni, hogy ez valaha nagy feladatot jelentett.

A barátaim, akik már régen nem láttak, csak azt mondták, hogy ezentúl én leszek a példaképük. Mikor a hétvégét együtt töltöttünk, mindenki azt figyelte, hogy én mit eszem. Amikor ők 10-11 óra körül felkeltek, én már egy 1,5 órás sétán voltam túl. Felderítettem, hogy hova, merre menjünk aznap, és én kalauzoltam őket, holott először jártam ott.

BJ: Nagyon köszönöm Nóra, a beszélgetést. Remélem, hogy sokaknak leszel példa abban, hogy a kezünkbe tudjuk venni az életünket, és képesek vagyunk arra, hogy évtizedek óta fennálló problémákon változtassunk.

A képek 2017 nyarán az életmódtáborban, 2018 nyarán a főzőiskola kertjében, és 2018 karácsonyán készültek.

Nóra az életmódváltótáborban vett részt, amely rendszeresen indul minden tavasszal és ősszel. A tábort kiegészítettük egyéni konzultációval, amelyre tábor nélkül is van lehetőség. De a tábor az segítség, az mankó, amely az alapot adja ahhoz, hogy a váltás tartós legyen.