Avarégetés és avargyűjtés helyett – avar-komposztálás
Bárhol járok mindenütt avarral telt műanyag zsákok szegélyezik az utamat. Néhol égetik az avart. Az avart, amely néhány hónap alatt teljesen elkomposztálódik, és a hatalmas avarkupacból mindössze egy kis kupacka jó minőségű termőföld marad.
Az avar-a-műanyagzsákban megoldással az a gondom, hogy a műanyagzsákok egyszerhasználatosak. Az avart többnyire egy közös falusi vagy városi komposztálóba hordják, nálunk konkrétan kiviszik az erdő szélére. Ott kiszórják a zsákokból, de utána mi történik a zsákokkal? Visszakapják a tulajdonosok? Kétlem. Valószínűleg a szemétben kötnek ki. Ez nem kevés szemét, ahogy végignézek az utcákon.
Ha úgy érezzük, hogy háztartásunk mosása–tisztítása során nem csak a környezetünket akarjuk kímélni hanem a pénztárcánkat is, a mosószóda, az ecet és a tiszta víz a legmegfelelőbbek e célra. Ha kicsit kényelmesebbek vagyunk és inkább a kész megoldásokat szeretjük, választhatjuk a kereskedelemben kapható környezetbarát mosószereket vagy a mosódiót.
Kérdések és válaszok a pálmaolajról, amely miatt pusztítják az esőerdőket
Forrás: www.regenwald.org, Klaus Schenk, Christiane Zander, Rettet den Regenwald e.V.
A pálmaolajjal nap mint nap találkozunk. Többnyire nem is tudunk róla: olcsó alapanyagként számtalan készítményben megtalálható. Így élelmiszerekben a mélyhűtött pizzától a csokoládéig, mosó- és tisztítószerekben, kozmetikumokban, sőt a dízelautókban és a hőerőművekben is.
„Az atomenergia az olcsóság–tisztaság– biztonság szentháromságának ígéretére épült. Mára azonban egyértelművé vált, hogy az ígéreteket nem váltotta be. A – soha nem volt – olcsóság már bizonyosan és véglegesen a múlté; a tisztaság ígéretét a halmozódó hulladékhegyek árnyékolják be; a biztonságról Csernobil emlékezete tanúskodik.” (Energia klub: Az atomenergia esélyei a XXI. században)
A világ atomreaktorai összes energiafogyasztásunk alig 6,3%-át termelik.
Ahogy beköszönt a jó idő, megelevenednek a kétéltűek a pettyes gőtétől a zöld varangyig, az erdei békától a foltos szalamandráig. Magyarországon minden kétéltű védett – ennek ellenére tavasszal az állatok tetemeinek tucatjai borítják az utakat. Holott immár huszonöt éve, hogy az angol példát követve hazánkban is van békamentés. Magánszemélyek, civil szervezetek, iskolák és hivatásos természetvédők dolgoznak azért, hogy kevesebb állat pusztuljon el értelmetlenül az utakon.
Sokféle van, és sokféle elv alapján működnek. Ami közös bennük, hogy buta készülékek: nem tudnak különbséget tenni a káros és az ártalmatlan anyagok között. A víztisztító-gyártók honlapjairól többnyire nem derül ki, hogy mik azok az anyagok amelyeket a víztisztítók kiszűrnek a vízből. Kérdés, hogy csak a nagy, szerves molekulákat szűrik-e ki a készülékek, vagy az ásványi sókat is?
Palackozott ásványvíz fogyasztásunk szépen nőtt az elmúlt években: 1996-ban fejenként 14 l volt, 2008-ban több mint 100 liter. Tulajdonképpen alig maradunk le az Unió régebbi tagállamaitól, Franciaországban vagy Olaszországban évi 120-130 l fogy. Magyarországon 1,5 milliárd PET palack kerül a szemétbe évente, ami 60 ezer tonna szemetet jelent.
Már csak nagyon kevesek merik meginni. Szinte snassz egyszerűen csak kinyitni a csapot és egy poharat alátartani. Inkább az alternatívákat választjuk, az ásványvizet vagy a víztisztítókat. Holott az ásványvizes palackok nem elhanyagolható környezetszennyezést jelentenek, a víztisztító pedig mindössze egy buta gép. De vajon iható-e még a csapvíz?
Az atombomba óta tudjuk, hogy az atomenergia rendkívüli kockázatot rejt magában a jelenlegi, de az eljövendő generációk számára is. Az ENSZ 2004-es jelentése szerint a csernobili baleset eredményeként
csaknem 8,4 millió ember volt kitéve sugárzásnak Fehéroroszországban, Ukrajnában és Oroszországban
150 000 km2-nyi terület szennyeződött el (Magyarország: 93 032 km2)
A banán a világ legfőbb kereskedelmi árucikkei közé tartozik. A hazai piacokon néha a legolcsóbb gyümölcs. De vajon milyen árat fizetünk ténylegesen a banánért?
A banán legnépszerűbb gyümölcseink és legrégebbi kultúrnövényeink egyike. Írásos emlékek már i. e. 600-ban említést tesznek róla. Eredeti hazája Délkelet-Ázsia, ahonnan Indián keresztül jutott el Kelet-Afrikába, majd onnan terjedt el az egész afrikai kontinensen és a Karib-tengeri szigeteken. Mivel azonban a banán gyorsan romlik, Európában a tizenkilencedik század végéig szinte ismeretlen volt.
„Az atomenergia az olcsóság–tisztaság– biztonság szentháromságának ígéretére épült. Mára azonban egyértelművé vált, hogy az ígéreteket nem váltotta be. A – soha nem volt – olcsóság már bizonyosan és véglegesen a múlté; a tisztaság ígéretét a halmozódó hulladékhegyek árnyékolják be; a biztonságról Csernobil emlékezete tanúskodik.” (Energia klub: Az atomenergia esélyei a XXI. században)
Ahogy beköszönt a jó idő, megelevenednek a kétéltűek a pettyes gőtétől a zöld varangyig, az erdei békától a foltos szalamandráig. Magyarországon minden kétéltű védett – ennek ellenére tavasszal az állatok tetemeinek tucatjai borítják az utakat. Holott immár huszonöt éve, hogy az angol példát követve hazánkban is van békamentés. Magánszemélyek, civil szervezetek, iskolák és hivatásos természetvédők dolgoznak azért, hogy kevesebb állat pusztuljon el értelmetlenül az utakon. 
Sokféle van, és sokféle elv alapján működnek. Ami közös bennük, hogy buta készülékek: nem tudnak különbséget tenni a káros és az ártalmatlan anyagok között. A víztisztító-gyártók honlapjairól többnyire nem derül ki, hogy mik azok az anyagok amelyeket a víztisztítók kiszűrnek a vízből. Kérdés, hogy csak a nagy, szerves molekulákat szűrik-e ki a készülékek, vagy az ásványi sókat is?
Palackozott ásványvíz fogyasztásunk szépen nőtt az elmúlt években: 1996-ban fejenként 14 l volt, 2008-ban több mint 100 liter. Tulajdonképpen alig maradunk le az Unió régebbi tagállamaitól, Franciaországban vagy Olaszországban évi 120-130 l fogy. Magyarországon 1,5 milliárd PET palack kerül a szemétbe évente, ami 60 ezer tonna szemetet jelent.
Már csak nagyon kevesek merik meginni. Szinte snassz egyszerűen csak kinyitni a csapot és egy poharat alátartani. Inkább az alternatívákat választjuk, az ásványvizet vagy a víztisztítókat. Holott az ásványvizes palackok nem elhanyagolható környezetszennyezést jelentenek, a víztisztító pedig mindössze egy buta gép. De vajon iható-e még a csapvíz?
