A szülés nem betegség...

Mikor annak idején középső lányommal Sárival a hasamban elmentem egy kölni bábáház szülést előkészítő tornára, az első amit tett, kezembe nyomott egy fénymásolt újságcíkket ezzel a címmel: A szülés nem betegség. A cikk a WHO Anya-Gyermek szekciójának volt igazgatóját, a Dániában élő, amerikai Mardsen Wagnert idézi, aki maga is 20 éven át szülészorvosként tevékenykedett.

"Az újszülötteknek és édesanyjuknak a kórházakban nincs semmi keresnivalójuk. A szülés után rögtön haza kellene menniük, ahol szakszerű ápolószemélyzetnek kellene törődnie velük. A kórházak rendkívül drága és veszélyes szállodák az anyák és újszülöttjeik számára. Veszélyesek, mert az a kórházakban járványok vannak – és orvosok. Egy egészséges anya és egészséges gyermeke kockáztatja, hogy betegen, vagy túldiagnosztizálva és túlkezelve távozzon a kórházból. Ezért amilyen gyorsan csak lehet, haza kell hogy kerüljenek."

Mardsen Wagner véleménye szerint az anyáknak vissza kell adni az önrendelkezés jogát a szüléseknél. A szülési segítség vissza kell, hogy kerüljön a bábák kezébe, és az orvosi közreműködés messzemenően kerülendővé kell, hogy váljon. "A történelem meg kellett volna, hogy tanítson minket arra, hogy ne bízzuk magunkat vakon az orvosokra. Az évszázad gyermekgyógyászatának hatalmas hibája, hogy a szülések átkerültek a kórházakba, és, hogy a csecsemőket csecsemő osztályokon gyűjtötték össze."

A természetes szülés mozgalom ezeket a nézeteket támogatja. Kiterjedt vizsgálatok szerint félelmeink, miszerint az otthonszülés, vagy a természetes, beavatkozások nélküli szülés veszélyeket rejtegethet, amelyek miatt az orvosi beavatkozások indokoltak, nem megalapozottak, illetve az ellenkezőjük igaz. "Szinte minden szülészeti beavatkozás a természetes folyamatokba agykárosodáshoz, vagy a szellemi fejlődés károsodásához vezethet." - írja dr. Robert S. Mendelsohn amerikai gyermekgyógyász.
Dr. Lewis E. Mehl vizsgálataiban a Wisconsini Egyetem Csecsemő Fejlődési központjából 2000 szülést vizsgál, amelyek csaknem fele otthonszülés volt. Az eredmények megdöbbentőek:

• 30 szülési károsodás történt a klinikai szülések között, azonban egyetlenegy sem az otthonszüléseknél
• a klinikán született csecsemők közül 52-t kellett újraéleszteni, míg az otthon születettek közül csak 14-et
• a klinikán született csecsemők közül 6 szenvedett agykárosodást, az otthon születettek közül 1

Otthonszülés, ambuláns szülés

Az otthonszülések aránya Hollandiában már a 90-es évek elején is meghaladta a 40 %-ot, miközben a gyermekhalandóság Hollandiában nem volt magasabb, mint a többi nyugat-európai államban.
Németországban az ambuláns szülések népszerűek, amelyeknél a szülő nő, az általa kiválasztott bába segítségével kórházban szüli ugyan meg gyermekét, azonban a kórházi személyzet részvétele nélkül. A kórház a vele kapcsolatban álló bábák részére biztosítja mindehhez a szülőszobát és a szükséges egyéb helységeket, orvos illetve a kórházi személyzet azonban csak a bába kifejezett kérésére kapcsolódik be a szülésbe. A szülők a gyermekkel a szülést követő néhány órán belül hazatérhetnek, ahol az otthonszülésekhez hasonlóan a bába gondoskodik a továbbiakban róluk. Körülbelül 10 napig szinte minden nap meglátogatja az újdonsült anyukát, ellenőrizve állapotát, tanácsokat adva a baba ápolásával kapcsolatban. Orvost, a szülők belátása szerint, a gyermek az első hét folyamán lát először. A szülés után a betegbiztosítók indokolt esetben akár napi 8 órás háztartási segítséget is fizetnek az anyáknak, amennyiben a nagyobb gyermekek ellátása máshogy nem megoldató. A bábával a kapcsolattartás a szülés után hónapokig is fennmaradhat, szülés utáni torna és ehhez kapcsolódó beszélgetések formájában, csakúgy mint a szülés előtt is lehetőség nyílik a bábával történő megismerkedésre, az általa szervezett szülést felkészítő tornán és beszélgetéseken keresztül.

Az édesanya közérzete, vitalitása, a természetes szülések után lényegesen jobb, ahol borotválás, beöntés, gátmetszés és egyéb beavatkozás nélkül, a neki legmegfelelőbb pozícióban, az apa támogató jelenlétével szülheti meg gyermekét.

A szülő-házakban csakúgy, mint az otthonszüléseknél és az ambuláns szüléseknél a csecsemő a szülés után közvetlenül kapcsolatba kerül az édesanyával, amely a rendkívül fontos testi kapcsolaton kívül lehetővé teszi az első szoptatást is. A csecsemőket a továbbiakban sem választják el az édesanyáktól, így nem az órához igazodva, hanem saját ritmusuknak megfelelően lehet őket mellre tenni, ami a tej belövellését és megfelelő mennyiségű termelődését mindenképpen elősegíti. Ugyanakkor a baba és a mama természetes igényei az egymáshoz való közelséggel kielégülnek, ami a későbbi anya-gyermek kapcsolat kialakulására is jelentős hatással van.

"A sok bába közt elvész a gyermek"

A természetes szülések egyre népszerűbbé válása, a programozott szülésekre, a túl sok indokolatlan orvosi beavatkozásra, és az ezekben rejlő veszélyekre történő természetes válasz. A túlzott biztonságra való törekvés közben szem elől veszett a biztonság ára, amely sok esetben magasabb, mint a megelőzni szánt veszély. A szülési károsodások alatt ugyanakkor nem csak a konkrét agykárosodások és az egyéb kézzel fogható károsodások értendők, hanem a nem mérhető, nehezen utolérhető lelki károsodások is, amelyeket az újszülöttek a nem természetes szülések alatt szenvednek, a szülések közben használt fájdalomcsillapítóktól, túlságosan elhúzódó, mesterségesen beindított szülésektől, a fölöslegesen magas arányban előforduló császármetszésektől. Etényi Zsuzsa pszichológus vizsgálatai ezeket a kisgyerekkorban még jól feltérképezhető sérüléseket mutatja ki.

Születésünk nem elhanyagolható jelentőséggel bír életünk alakulására, az anya-gyermek kapcsolat, a család kialakulására. Az amerikai és nyugat-európai példák rávilágítanak a természetes szülések előnyeire, amelyből mind a születendőknek, mind a szülőknek, mind a betegbiztosítóknak csak előnye származhat, hiszen egy egészséges újszülött egészséges édesanyjával nem veszi igénybe a költséges kórházi apparátust, így elkerülve a kórházakban őket fenyegető veszélyeket, és nem foglalja le a betegek számára fenntartott helyeket.

Otthon is szültem... 

Két gyermekemet otthon szültem, egy gyermekemet ambulánsan egy bábával (bementünk a kórházba, de a bábán kívül senki sem volt jelen a szülésnél), egy gyermekemet kórházban. A két középső lány ugyanannál a kölni bábánál, Iris Lehmannál születet, a legkisebb Geréb Ágival.

Első szülésem számomra rettenetes volt. A szülést beindították (mint később kiderült nem kellett volna, mivel még három hét volt az időpontig. A magzatvíz elkezdett csöpögni, mert a gyerekek a körmöcskéjükkel megkaparják a magzatburkot, de magától be is forr, tehát nyugodtan kivárhattuk volna, hogy a gyerek magától rászánja magát a kijövetelre). Feküdtem a szülőágyon mint egy kipányvázott ló bedagadt kezekkel, ahová az infúzió folyt, hasamon a gyerek szívhangját ellenőrző szalaggal. Meggyőződésem, hogy megszülni egy gyereket így nem lehet, a fájások egészen másmilyenek voltak, mint későbbi szüléseimnél. Két órán keresztül voltak két percenként tolófájásaim, a fiam két órán keresztül be volt szorulva a szülőcsatornába, mert nem tudtam kitolni. Az orvos fizikai erővel próbálta a gyereket kitolni belőlem, és amikor két óra után úgy éreztem, hogy elájulok, és ezt meg is mondtam, elővették a vákumot és kiszippantották a gyereket. A vákumtól két napig úgy nézett ki mintha egy sapkácska lett volna a fején. Egészséges, gyönyörő kisbaba lett, de nekem életreszóló traumát jelentett ez a szülés, főleg az a gondolat, hogy mit jelenthetett a gyermek számára.

Ezután úgy döntöttem, hogy kórházba többet szülni nem fogok. A második gyereknél egy kölni bába volt jelen, és úgynevezett ambuláns szülés volt, ami Németországban a betegbiztosító által fizetett és elfogadott szülési forma volt. A szüléshez a kórház biztosította a szülőszobát, de csak a bábánk volt jelent. És születés után két órával hazamentünk a férjemmel és Annával. Lezuhanyoztam, a bába kölcsönadta az autóját, mert akkor éppen nem volt autónk, és hazamentünk a kisfiamhoz. Majd a bába 10 napon keresztül csaknem minden nap eljött, hogy megnézzen. 

A harmadik gyereknél az otthonszülésre férjem anyukája inspirált, aki egyáltalán nem volt sem reform, sem alternatív, egy kis faluban éltek Németországban. Szintén négy gyermeke volt, az első kettőt kórházban szülte, a második kettőt egy helyi bábával, mert, mint modta, akkor már tudta, hogyan kell...