Sztevia – a jövő édesítőszere?

A sztevia az elmúlt évek egyik legsikeresebb cukorhelyettesítője. Ennek ellenére a világ számos országában korlátozták vagy a mai napig korlátozzák használatát. Az Európai Unióban 2011 óta táplálékkiegészítőként engedélyezett, ám a napi maximálisan elfogyasztható mennyiségét korlátozzák. Amely előírást a fogyasztók nem biztos, hogy be tudnak tartani, még akkor sem, ha feltételezzük, hogy tudnak róla.

Története és felhasználása több száz éves

A sztevia Dél-Amerikában őshonos növény. Magyar neve jázminpakóca, édesfű vagy édeslevél. 

„A Stevia rebaudiana Paraguayban őshonos évelő növény, a helyi guarani indiánok évszázadok óta használják édesítésre, étvágycsillapításra, bőrbetegségek (dermatitis, ekcéma, seborrhoea) ellen, illetve vágási sebek gyógyítására. A sztevia leveleiből készített kivonatok 300-szor édesebbek a cukornál, miközben kalóriatartalmuk nincs. Az édes ízért felelős szteviol-glikozidok jótékony hatással vannak az emésztésre, a magas vérnyomásra, iletve a vércukorszintet is jótékonyan befolyásolják. A Stevia ideális édesítőszer lehet cukorbetegek, fogyókúrázók, illetve bárki számára, aki egészségesebben akar táplálkozni” – írja valamelyik sztevia értékesítésével foglalkozó cég honlapja.

A szövegben több ellentmondás is felfedezhető, többek között a felsorolt bőrbetegségek közül legalább kettő civilizációs betegség, tehát nehezen elképzelhető, hogy a guarani indiánok évszázadok óta használják a szteviát ezek kezelésére. Ugyanígy a cukorbetegség és az elhízás is civilizációs betegségek, konkrétan táplálkozás okozta civilizációs betegségek, illetve bizonyos mértékig  a magas vérnyomás is az. Sajnos a guarani indiánok honlapját nem találtam meg:), pedig csak ők tudnának első kézből információval szolgálni a sztevia eredeti alkalmazásáról.

Hatóanyagai glikozidok

Az édes ízért felelős glikozidok ismert hatóanyagok a növényvilágban – egy cukormolekulából és egy nem cukorszerű alkotórészből állnak. A glikozidok igen intenzív hatású anyagok lehetnek, némelyik gyógyszerként használatos. Ilyenek a gyűszűvirág hatóanyagai, amelyből erős szívgyógyszert készítenek. A szappanfűből pedig a glikozidoknak köszönhetően tudunk szappant készíteni. 

Ami kérdésessé teszi 

Mivel a sztevia hatóanyaga erős gyógyhatással bír, semmiképpen sem tanácsos édesítésre használni és még kevésbe folyamatosan fogyasztani. A (gyógy)hatását ugyanis nem csak akkor fejti ki, amikor beteg fogyasztja. Semmilyen erős gyógyhatású növényt, így a gyógyteákat sem szabad folyamatosan fogyasztani.   

A másik probléma a sztevia hatóanyagának izolálása, vagyis kivonása. Ha a növény leveleit rágcsáljuk vagy használjuk édesítésre, akkor egészen más hatást érünk el, mint amikor a finomított hatóanyagot használjuk. A finomítás hatására a természetes hatóanyag tulajdonságai megváltozhatnak. Ez történik például a glutamát sók esetében, amelyek eredetileg teljesen ártalmatlan aminosavak. Azáltal azonban, hogy eredeti környezetükből kivéve, egymagukban használják fel őket, tulajdonságaik teljesen megváltoznak, a szervezetben egészen máshogy viselkednek, mint ahogy eredeti környezetükben viselkedtek volna.

Amire azonban jó lehet

Még valami: a német Wikipedia oldalain a következőkbe ütköztem: A szteviát hagyományosan a férfi nemzőképesség megakadályozására használták. – Azaz fogamzásgátló férfiak számára. Tulajdonképpen a jövő üzlete. Aktuális vizsgálatok azonban nem állnak rendelkezésünkre ezzel kapcsolatban sem.