Kis karácsony, nagy karácsony...

A téli napforduló a legtöbb kultúrában az év legjelentősebb ünnepe. A nappalok ekkor kezdenek hosszabbá válni, kifelé indulunk a sötétből és hidegből, egyszóval van ok az ünneplésre.

Az ókori népek a téli napfordulót december 25-én, a Napisten születésnapjaként ünnepelték. A kereszténység e napra helyezte Jézus születésének évfordulóját, holott nem ezt a dátumot tartják Jézus születési idejének. A zsidó vallás a Hanukka nevet viselő, nyolc napos ünneppel – a fények ünnepével – ünnepli meg ezt az eseményt. 

A karácsonyfák

A karácsonyfa állítás szokása Németországból származik, ahol a XV. század végén írnak az első karácsonyfákról. Annak idején a karácsonyfa itthon még valami teljesen mást jelentett: "Egy 1554-ből származó tölrténelmi jegyzet alapján Magyarországon karácsonyfának nevezték a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt" - olvasom a Wikipediában. A mi általunk is ismert karácsonyfák csak a XIX. században terjedtek el Magyarországon. A karácsonyi ajándékozás szokása pedig még ennél is később keletkezett. 

A mi karácsonyfánk 

Valahogy mindig sajnáltam a karácsonyfákat. Amiket kivágunk azért, hogy egy-két hétig díszítsék a szobát, majd eldobjuk őket. Ezért a karácsonyfa helyettesítők legkülönfélébb variációi díszítették otthonunkat az elmúlt évek során. Valódi műfát soha sem vettünk, minden „fánkat” magunk készítettük. Volt kemény papírból agyag díszekkel, volt igazi kicsi fenyőfa, amelyet azután kiültettünk a kertbe, voltak ágak a gyerekek által készített mindenfélével feldíszítve.

Ez a papírfa a legújabb. Nagyon szép karácsonyi csomagolópapírokból készült, és újrahasznosítható. Rögzítése azzal a speciális ragasztóval történik, amit le lehet szedni a használat után. Ha nem elég stabil a falfestékünk sajnos a ragasztó a festéket is leszedheti. De ezek könnyen javítható kis sérülések.

A karácsony előtti kirándulásaink alatt mindig keresünk néhány szél által letört valódi fenyőágat, amelyek illata karácsonyi hangulatot varázsol a házba. És ezek után már semmi másra nincs szükség, mint néhány magunk csavarta vagy mártogatta gyertyára, hogy a fény visszatérését – függetlenül attól, minek nevezzük – megünnepeljük.