Első benyomások a 2012-es BioFachról

A BioFach – ha valaki még nem hallott volna róla – a legnagyobb bioszakvásár a világon. Minden év februárjában, Nürnbergben találkozik itt minden, ami bio. Több mint 2000 kiállító és több mint 30 000 látogató – 85 különböző országból.

Mi azért érezzük, hogy kötelező idejönni, mert így évről évre látjuk, hogy mi minden lehetséges bióban, érezzük a folyamatot, a biomozgalom fejlődését világszerte, ami már rég nemcsak a réparágó hippikről szól, hanem komoly üzletté vált. 

Itt tankolunk föl, hogy túléljük a következő évet a magyarországi diaszpórában.

Az év országa India, ahol az első biotermék 1986-ban egy darjeeling tea volt. India napjainkra a világ legnagyobb biopamut-termelőjévé vált; a kormány tévéreklámokat finanszíroz, hogy így bátorítsa a parasztokat a biotermelésre történő átállásra. Nem vagyok biztos benne, de úgy tűnik, az is szerepet játszik ebben a fejlődésben, hogy a kilencvenes évek óta kb. 250 000 indiai paraszt lett öngyilkos, többnyire azért, mert elhitte, amit el akartak hitetni vele a "zöld forradalomról", azaz a műtrágyákról, a kémiai növényvédőszerekről, a génmódosított növényekről – röviden elhitte a Monsanto propagandáját.

Az idei vásár egyik legfontosabb témája a fenntarthatóság. Miközben életünk számos területén még csak a közelmúltban fedeztük fel a fenntarthatóság fontosságát, a biogazdálkodásnak ez mindig is egyik legfontosabb témája volt.  Mégis érdemes róla beszélni, mert rettentő komplex téma, és fejlődés még itt is lehetséges. Egy csésze tea kiváló példa erre: akkor is, ha bio a tea és fairtrade termékként érkezett hozzánk, és ha a feldolgozásnál és csomagolásnál mindenféle ökológiai szempontokat figyelembe vettek, az, hogy hogyan forralom fel a teához a vizet, legalább annyira fontos, mint a megelőző szempontok.  

Jó hír, hogy a magyar stand kinézete megújult – végre! Sok sikert kívánok a magyar cégeknek, akkor is, ha nagyon sajnálom, hogy a magyar biotermékek 85%-a kimegy az országból. A magyar fogyasztó pedig nem talál megfelelő bioterméket megfelelő árért. 

A magyar biogazdálkodásban óriási lehetőségek rejlenek. Egyrészt a kereslet nagyobb, mint a kínálat, másrészt még többet lehetne exportálni. Németország például bioalma-fogyasztásának felét importálja.

De aki csak a pénz miatt vág bele a bióba, az nagy valószínűséggel bele is fog bukni.