A fák szerepe a környezetvédelemben

A fák sok szempontból értékes segítőtársaknak bizonyulnak szennyezett és zajos világunk megtisztításában. Különösen városokban és forgalmas utak mentén van kiemelkedő szerepük, hisz a terjeszkedő poliszok lakói egyre kevesebb tiszta levegőt lélegezhetnek be.
A fa lombja nagy mennyiségű szennyezőanyagot képes kiszűrni a levegőből. A nehézfémekkel, olajszármazékokkal stb. terhelt porszemek megülnek a leveleken, amelyeket az eső időnként lemos, így a leveleket újra alkalmassá teszi a feladat ellátására. A fa ugyanakkor oxigént termel és szén-dioxidot köt meg, ezzel a folyamattal is jelentős mértékben járul hozzá a levegő tisztulásához. Sajnos, az emberiség által előidézett – és az üvegházhatással összefüggésben álló – szén-dioxid-kibocsátás sokkal gyorsabb és jelentősebb, mint amilyen mértékben a faállomány szén-dioxid-lekötése működik. Több fára és jóval alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátásra lenne szükség, ha javítani szeretnénk a helyzeten.
Fontos feladat hárul a fákra a talajvédelem területén is: a termőtalaj megmaradására és vízháztartásának egyensúlyára vigyáznak az erdővel, facsoportokkal borított területek. A fák párolgásukkal is hatnak szűkebb-tágabb környezetükre: egy hektár tölgyes például naponta 25 ezer liter vizet szív fel és párologtat el. Az erdőkben lehullott lomb vastag avarréteget képez, mely – akár a szivacs – jelentős csapadékvíz felvételére képes, egyben tárolja azt, és csak lassan, folyamatosan bocsátja vissza a körforgásba. Ezzel jótékony hatást fejt ki a terület vízgazdálkodására.
A fasoroknak, erdősávoknak komoly szerepük van a zaj csökkentésében, illetve a szélerő mérséklésében is. Kutatások igazolják, hogy egy háromszintes (fű, bokor, fa) növényfal jobban véd a zajtól, mint egy téglafal, a számtalan levél ugyanis szétszórja és tompítja a beléjük ütköző hanghullámokat.