A védőoltások története több mint 200 évre nyúlik vissza. Ez idő alatt a bevezetett védőoltások száma folyamatosan nőtt, a járványszerűen előforduló fertőző betegségek száma ugyanakkor folyamatosan csökkent. Az orvostudomány és a közvélemény ezt a visszaesést többnyire a védőoltások pozitív hatásának tulajdonítja, holott az elmúlt két évszázad alatt életkörülményeink, higiénés viszonyaink és táplálkozásunk is alapvetően megváltozott.

A betegségek megelőzését célzó védőoltás ötlete 1796-ból származik. Edward Jenner brit gyermekorvos úgy gondolta, hogy azok a fejőlányok, akik már túlestek a tehénhimlőn (egy enyhébb betegségen), nem kaphatják meg a himlőt.

Jenner elméletére alapozva fejlesztették ki az első himlő elleni oltásokat. Ezekkel az oltásokkal a XIX. században az iparilag fejlett országokban nagy tömegeket oltottak be úgy, hogy gyakran szinte teljes volt az oltottság. Azonban a védőoltások hatására nem csökkent a himlős megbetegedések száma. Hatalmas járványok törtek ki, lényegesen súlyosabbak mint korábban. A beoltott személyek túlnyomó többsége megkapta a himlőt, amelyet a himlős betegeket befogadó intézmények egyértelműen dokumentáltak. Ennek hatására több ország betiltotta a himlő elleni oltást. A WHO által néhány évtizeddel ezelőtt kezdeményezett himlő elleni oltási program során hivatalosan elismerték, hogy nem a védőoltások hatására tűnt el a himlő a Földről. A megfelelő higiénés feltételek biztosítása, a betegek elkülönítése és a csatornázás akadályozta meg a betegség terjedését.
A múlt század halálos betegségei, mint a tüdőbaj és a diftéria már a védőoltások bevezetése előtt komoly visszaesést mutattak. A jobb életkörülmények és a megfelelő higiénia hatására ezek a betegségek - a szegénység betegségei - eltűnőben voltak.
A rettegett járványos gyermekbénulás járványok okozta halálesetek száma szintén magától csökkent már a védőoltások bevezetése előtt. Ugyankkor a tömeges oltás bevezetése után hatalmas járványok törtek ki az Egyesült Államokban, és a gyermekbénulásos megbetegedések száma nőtt az oltás bevezetése után
A védőoltásoknak számos mellékhatása és szövődménye lehet. A bölcsőhalált, az autizmust, a hiperaktivitást és még számos idegrendszeri megbetegedést egyre több szakértő a védőoltások számlájára írja csakúgy, mint az allergiás megbetegedések bizonyos százalékát is. A szövődmények előfordulási gyakorisága egyes kutatók szerint lényegesen magasabb a hivatalosan beismert eseteknél. Az Egyesült Államokban például minden négyszázadik gyermek autista. Valós adatokat azonban az oltási szövődmények és az oltások okozta halálesetek számáról rendkívül nehéz nyerni, mivel az orvosok néha közvetlenül az oltás után bekövetkezett reakciókat sem tekintik az oltás következményeinek. Ugyanakkor az oltási szövődmények jelentős része csak napokkal-hetekkel-hónapokkal, illetve évekkel később jelentkezik.
A védőoltások kritikusai mindezek alapján megkérdőjelezik az oltási elmélet helyességét. Louis Pasteur a védőoltások egyik atyja élete vége felé a következőket mondta: "Csak a táptalaj számít, nem a kórokozó." Azaz a betegségek kialakulásában a megfertőzött személy állapotának, szervezete ellenálló képességének sokkal nagyobb szerepe van, mint a kórokozóknak. A járványok során soha sem betegszik meg az egész népesség, és a megbetegedettek közül sem mindenki lesz egyformán súlyosan beteg. A táplálkozás, a higiénés és egyéb viszonyok játsszák a fő szerepet a betegségek terjedésében.
A betegségek valódi, veszélytelen megelőzésének a kulcsa az egészséges táplálkozás és egészséges életkörülmények, stresszmentes iskola és boldog otthoni háttér lenne. Egy egészséges szervezet immunrendszere képes legyőzni a kórokozókat olyanynyira, hogy még az oly halálos kór is, mint például a tüdőbaj, mindössze nátha súlyosságú betegségként jelentkezhet.
Azonban meg kell jegyezni, hogy az egészség - mint állapot - elérése és megtartása nem is olyan egyszerű. Az egészség nem egyenlő a tünetmentességgel! Igaz ugyan, hogy a higiéniás körülmények, az életkörülmények, a táplálék mennyisége össze sem hasonlíthatók a két évszázaddal ezelőttivel, de olyan, az immunrendszert gyengítő hatások jelentek meg, amelyek korábban nem is léteztek. Gondoljunk az általános mozgásszegény életmódra, a már kisgyermekkortól ható intenzív és folyamatos stresszhatásokra, a határokon átívelő környezetszenynyezésre, de legfőképp a szervezetbe táplálkozással bekerülő kemikáliák mennyiségére. Ezen hatások összessége, oly mértékben gyengíti a szervezet ellenálló képességét, hogy ma már nagyon szűk a mezsgye egészség és betegség között.

Miközben Nyugat-Európa számos országában a védőoltások nem kötelezőek, és a szülők számára elegendő irodalom áll rendelkezésre a téma alaposabb megismeréséhez, a dogmává merevedett védőoltástan Magyarországon semmilyen, a hivatalos állásponttól eltérő vizsgálati eredmény, publikáció, statisztikai adat megjelenését nem teszi lehetővé.
A múlt század nagy gondolkodója Mahatma Gandhi a következőket mondta az oltásokkal kapcsolatban:
"Évek óta megrögzötten oltásellenes vagyok. A legkevésbé sem kérdéses számomra, hogy az oltás tisztességtelen eljárás, amely ráadásul káros is."
Neil Z. Miller: Védőoltások - kérdések és kételyek című könyve az oltásokkal kapcsolatos kérdések és kételyek tisztázásának szándékával született. A szerző rendkívül világos és tárgyilagos módon írja le az oltások veszélyeit és az oltásokba vetett vakhitünk megalapozatlanságát, több mint kilencszáz szaklapokban és hivatalos közleményekben megjelent forrást idézve.
Érdeklődéssel várom a fejleményeket, hogy vajon tényleg börtönbüntetésre és gyermekeik elvételére ítéli- e a bíróság a szentesi négygyermekes házaspárt. Vagy újból társadalmi összefogásnak kell létrejönnie, mint annak idején Magyarországon a természetgyógyászat létjogosultságát illetően, vagy a homeopátia elfogadása ügyében. Eltettem azokat az orvosi szaklapokat, melyek kimondottan sarlatánságnak és placebónak nevezték a homeopátiás szereket. Lám eltelt tíz év, és már az itthoni patikában is kaphatók a készítmények és komoly képzést kapnak az orvosok.

Le voltunk maradva a természetes szülés elfogadásával is. Magam is aláírtam a társadalmi kezdeményezést, hogy az egészséges nők egészséges gyermeküket számukra biztonságot jelentő környezetben, mindenféle beavatkozás nélkül szülhessék. Tizenkét éve a védőnő még megvetéssel szólt és fenyegetőzött, hogy négy hónapos gyermekemet miért kizárólag anyatejjel akarom táplálni (és miért nem májkaparékkal). Hat éve már az egészségügyi kiskönyvben is ott az ajánlás, hogy lehetőleg hat hónapos koráig anyatejet kapjon a baba. A változások az élet velejárói. Miért kell embereket megbélyegezni, kiközösíteni, megvetni és megbüntetni, ha mások az elveik és széleskörűen tájékozódnak? Na persze a törvény. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az emberért van a törvény és nem fordítva! Nem akarok példákat említeni, inkább megvárom azon felelősségteljes orvoscsoport kezdeményezését, amely veszi a nem kevés fáradtságot és utánanéz a védőoltások valós létjogosultságának.
Párom szerint új orvosgenerációnak kell jönnie, hogy lényeges változások legyenek. Ennél azonban még fontosabb, hogy az új generációkat, kik, és főleg mire tanítják az egyetemeken!

Köveskuti Tünde

Rendkívül nagy örömmel olvastam a Vasárnapi Hírek október 12-i számában megjelent egész oldalas cikket a védőoltások haszontalanságáról. Örömöm fő forrása az volt, hogy a cikk alapján a minimális egészségügyi ismerettel rendelkező olvasó is képet kaphat arról, hogy a védőoltások elleni kampány élharcosai mennyire tájékozatlanok a fertőző betegségekről, a járványos betegségek terjedéséről. A cikk közlésével feltehetően az volt a szerkesztőség célja, hogy rávilágítson, a védőoltások ellenzőit nem szabad komolyan venni.

A cikkben összesen két állítás helytálló: a cím ("Európa számos országában nem kötelezőek a védőoltások"), valamint az első mondat, miszerint Jenner 1796-ban (pontosan május 14-én) végezte az első himlőoltást. Ettől kezdve viszont az egyértelműen téves állítások és légből kapott híreszteléseken alapuló zavaros elméletek sorozatát olvashatjuk. Vegyük sorra a szerző védőoltásellenes érveit.
Szerző szerint a himlő nem a védőoltásnak köszönhetően tűnt el a Földről (egyébként ez volt a Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) legsikeresebb kampánya), hanem a "megfelelő higiénés feltételek és a csatornázás akadályozta meg a betegség terjedését." Afrikában?
"A védőoltásoknak számos szövődménye lehet", ide sorol sok tisztázott és ma még ismeretlen eredetű betegséget, köztük kiemelten az autizmust. Tessék mondani, melyik védőoltás? Bármelyik? Hogy lehet az, hogy a természetesen lezajló fertőzés nem okoz autizmust, csak az ellene alkalmazott oltás, melynek hatóanyaga a kórokozó gyengített, vagy elölt változata, esetleg a betegséget okozó hatásért felelős anyagának a kivonata. Lehetséges, hogy azok a gaz oltóanyaggyártók autizmust okozó anyagot kevernek az oltóanyagba? Vajon mi lehet ez? Szerző bizonyára ismeri ezt az autizmust okozó anyagot, akkor viszont tessék jelentkezni a Nobel-díj-bizottságnál. Elrettentő példaként említi, hogy az Egyesült Államokban minden négyszázadik gyermek autista. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy az Egyesült Államok is azon országok közé tartozik, ahol nem kötelező a védőoltás (csak éppen közösségbe nem mehet az, aki nem kapta meg az előírt oltásokat).
Louis Pasteurt idézi valamilyen rejtélyes értelmezésben. Pasteur többek között a veszettség elleni védőoltás felfedezője, amellyel rengeteg embert mentett meg ettől a 100% halálozású betegségtől. Ha önt veszett állat harapja meg, nem fogja kérni a védőoltást?
"A betegségek valódi, veszélytelen megelőzésének a kulcsa az egészséges táplálkozás, egészséges életkörülmények, stresszmentes iskola és boldog otthoni háttér", szóval az egészséges életmód. Ebben van igazság, de nem a védőoltásokkal megelőzhető betegségek esetében. Diphtheriát (torokgyík), tetanuszt, szamárköhögést bármilyen egészséges ember megkaphat, bármilyen boldog is az otthoni háttér. Kanyarón a védőoltás bevezetése előtt mindenki átesett, bárányhimlőben ma is évente 50 000-en betegszenek meg hazánkban (védőoltás csak pár éve hozzáférhető). Svédországban 10 éven keresztül kihagyták a védőoltások közül a szamárköhögés elleni oltást, gyakorlatilag minden 10 éven aluli gyermek megkapta a betegséget, számos súlyos szövődménnyel. Gyorsan visszaállították az oltást. A Szovjetunió felbomlása után nem vették olyan szigorúan a védőoltásokat, Ukrajnában és Oroszországban 50 000-es diphtheriajárvány lépett fel. Lengyelországban pár évig nem oltottak a poliomyelitis (járványos gyermekbénulás) vírus 3-as típusa ellen, számos bénulásos megbetegedés fordult elő, kizárólag ezzel a típussal. Megjegyzem, hogy hazánkban vad poliovírus okozta megbetegedés 1963 óta nem fordult elő, diphtheria sem volt már több tíz éve. Kanyaró csak néhány külföldről behurcolt esetből származó kisebb járvány volt, terhesség alatti rubeólából származó súlyos fejlődési rendellenesség már 5 éve nem fordult elő. Ez egyértelműen a szigorú oltási fegyelemnek köszönhető, és nem a stresszmentes iskolának.
Sajnos meglehetősen rossz példa, hogy "Gandhi (mikor is élt? Hol voltak akkor még korszerű védőoltások?) tisztességtelennek és károsnak tartotta a védőoltásokat". Nem tudom, hogy ebben mi az igazság, de azt tudom, hogy India az az ország, ahol jelenleg a világon a legtöbb fertőző betegség fordul elő (kolera, tífusz, tuberkulózis, gyermekbénulás, tetanusz, veszettség stb.), számos, az egész világot veszélyeztető járvány szülőházája.
Végezetül csak egy adat: a Szent László Kórház kórbonctani osztályán átvizsgálták az utóbbi 10 évben meghalt betegek adatait. Tíz év alatt összesen 138 ember halt meg védőoltással megelőzhető betegségben! Többségük korábban egészséges volt, de az adott betegség elleni védőoltást nem, vagy csak hiányosan kapott. Ez csupán egyetlen kórház adata Magyarországon, ahol a járványügyi helyzet a legfejlettebb egészségüggyel rendelkező országok között is igen kedvező helyet foglal el. E halálozások számát kívánjuk szaporítani?

Timár László dr.
a fertőző és a trópusi
betegségek szakorvosa

"Csak a táptalaj számít, nem a kórokozó" - kockáztatta meg a kijelentést élete végefelé Louis Pasteur, a védőoltás-elmélet egyik atyja utalva arra tényre, hogy a fertőző betegségek fertőzőképességében a "táptalajnak", azaz szervezetünknek, ellenálló képességünknek nagyobb szerepe van, mint a kórokozóknak.

Pestis, himlő, kolera, tífusz, szamárköhögés, kanyaró, influenza - a járványos betegségek hozzátartoznak az emberiséghez, amely járványok során soha sem betegszik meg az egész népesség, és maguk a megbetegedettek sem lesznek egyformán súlyosan betegek. Vannak, akik észre sem veszik, hogy átestek a betegségen, vannak, akik hosszú ideig betegeskednek, és vannak, akik belehalnak.

Mekkora szerepe van vajon szervezetünk állapotának a fertőző betegségek kialakulásában? Weston Price amerikai fogorvos századunk 30-40-es éveiben számos, a civilizációtól elzárva élő népcsoporthoz látogatott el, így például az Amerika északi részén élő indiánokhoz, ahol többek között megfigyelte, hogy az akkoriban gyógyíthatatlan kórnak számító tüdőbaj olyan enyhe lefolyású betegség volt, mint a nátha. Ha a gyerekeket elvitték internátusba, és ott megkapták a tüdőbajt, mint gyógyíthatatlan betegeket hazaküldték őket, ahol csodák-csodájára meggyógyultak. Price leírja, hogy míg az internátusban a mi cukorban és finomított lisztben gazdag táplálékunkat kapták, addig odahaza az évszázadok óta megszokott táplálékukon éltek, amely nem tartalmazott iparilag feldolgozott élelmiszereket így finomított cukrot és finomított lisztet se.
A példa jól szemlélteti, hogy milyen rendkívüli szerepet játszik a táplálkozás egészségünk megőrzésében, és a betegségek kialakulásában. Természetesen életkörülményeinknek és a mindennapi stressznek legalább ilyen fontos szerepe van a szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességében.
A WHO 1967-ben világméretű oltási kampányt indított a himlő ellen. Angolul és franciául is megjelenő "Weekly epidomological report" című kiadványukban utánanézhet az érdeklődő annak, hogy a WHO soha sem állította, hogy a himlő eltűnése a tömeges oltásoknak lenne köszönhető. Indiában több, nagy volumenű oltási kampányt is lefolytattak a himlő megszüntetése céljából, azonban a jelentett himlős esetek száma a tömeges oltások után nőtt. Ebből okulva a WHO változtatott "himlőellenes" stratégiáján, ami a következőkből állt: beszüntették a nem ellenőrizhető tömeges oltásokat. A hangsúlyt a megfigyelésre, a betegek elkülönítésére, a kontaktszemélyek karanténban történő elkülönítésére (kis csoportokban), és a himlős betegek által használt tárgyak gondos fertőtlenítésére helyezték. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően a himlőt rövid időn belül sikerült legyőzni.
Németországban 1970 óta nem oltják a csecsemőket himlő ellen. Az egészségügyi hatóságoknak ugyanakkor feltűnt, hogy 1975-76 óta a szellemileg visszamaradott gyermekek száma hirtelen lecsökkent, amely jelenségre orvosi körökben nem találtak magyarázatot. Dr. G. Buchwald német oltásszakértő szerint a magyarázat abban rejlik, hogy a himlőoltás által előidézett postvakcinalis encephalitis és postvakcinalis encephalopathia (oltást követő agyvelőgyulladás és agyvelőbántalma) - amelyet többnyire nem venni észre a beoltott csecsemőn -, következményei csak a 3-4. életév körül észlelhetők, azaz akkor, amikor a szellemi károsodások egyáltalán észrevehetővé válnak.
Számos védőoltással kapcsolatban írták le a központi idegrendszeri szövődmények lehetőségét. A szamárköhögés oltóanyagát állatkísérletekben meningitisz kiváltására használják. Az első autista eseteket a szamárköhögés oltóanyagának bevezetése után néhány évvel írták le Amerikában. Az európai országokban, ahol különböző időpontokban vezették be ezt az oltást, az első autista esetek leírásában is ezt az időbeli eltolódást lehetett megfigyelni. Az oltóanyagban található kórokozók (még ha legyengítettek vagy elöltek is), valamint az oltóanyagok stabilizálására, fertőtlenítésére vagy egyéb célokra használt anyagok - mint a formaldehid vagy a tiomersal, amely egy higanytartalmú vegyület - bejuthatnak a csecsemők központi idegrendszerébe a vér-agy gát, a központi idegrendszert védő, szűrő funkciójú membrán fejletlensége miatt. A központi idegrendszer károsodása néha csak a gyermek oltás után tapasztalható nyugtalanságán, fejhangú sírásán észlelhető. Az ilyenkor létrejövő valódi károsodásokat a szülő többnyire csak hónapokkal, néha évekkel később érzékeli különböző idegrendszeri rendellenességek formájában.

A védőoltások kérdése rendkívül bonyolult összetett probléma. A kérdések középpontjában hatékonyságuk és veszélytelenségük áll, amely megválaszolására számos tudományos könyv íródott szerte a világban. Neil Z. Miller Védőoltások - Kérdések és kételyek című könyve hazánkban csaknem az első olyan tudományos igényességű mű, amely hivatalos orvosi szaklapokat és egyéb hivatalos forrásokat idézve tárgyalja a védőoltások kérdését, hatásosságukat, veszélyeiket, mellékhatásaikat.
A védőoltásokkal kapcsolatos kételyek elfogadása ugyanolyan nehezére esik az orvostudománynak, mint annak idején Semmelweis forradalmi felismerésének belátása. Semmelweis felfedezése után még hosszú évekig haltak meg anyák a gyermekágyi lázban, holott annak idején az orvosoknak mindössze a kezüket kellet volna megmosniuk a kórterembe lépés előtt. A védőoltások kérdése jóval komplexebb ennél, ugyanakkor komoly gazdasági érdekeket is sért. Az egészséges életmód nem kerül semmibe, vagy legalábbis semmiképpen sem annyiba, mint az oltási program. Viszont sokkal ártalmatlanabb - és hatásosabb.
A hivatalos oldal, az utóbbi időben ismét témává vált oltások kapcsán egyrészt rengeteg valótlanságot állít, másrészt megpróbálja a más véleményen levőket nevetségessé tenni és hozzá nem értőkként beállítani. Cikkemnek adhattam volna a Harc a butaság, félreinformáltság, rosszindulat, hiszékenység és pénzéhség ellen címet is, de mivel nem az a célunk, hogy egymást sértegessük, hanem az, hogy a védőoltások körül felmerült kételyeket tisztázzuk, ajánlom az "ellenfél", valamint minden szülő és érdeklődő figyelmébe Neil Z. Miller rendkívül gondosan megírt, korrekt és sok kérdést felvető könyvét, valamint minden más, a témában fellelhető szakirodalmat.

Benda Judit
gyógyszerész, egészség-tanácsadó