A verés csökkenti a gyerekek intelligenciáját

Amikor egy szülőnek vagy pedagógusnak megcsusszan a keze, többnyire senki sem csinál belőle nagy ügyet. Pedig a kutatók szerint minden, a felnőttek által a gyermekekkel szemben elkövetett erőszakos tett, akármilyen rövid és enyhe is, élethosszig tartó érzelmi sebhelyet hagy a gyermekekben.

Ashley Montagu, antropológus írja: "Minden testi fenyítés vagy "náspángolás" erőszakosan megtámadja egy emberi lény teljességét, integritását. A hatás örökre megmarad az áldozat lelkében és személyiségének megbocsátást nem ismerő részévé alakul: hatalmas csalódás, mely ellenségessé teszi őt és később a mások elleni erőszakká alakul. Minél hamarabb és minél többünknek meg kell értenie, hogy a gyerekek irányába a szeretet és a kedvesség az egyetlen alkalmas viselkedés. A gyerek így válik olyan kedves emberré, amilyet maga is megtapasztalt.”

A testi fenyítés évezredeken keresztül elfogadott módszere volt a gyermeknevelésnek. Az ókori Egyiptomban, Spártában, a középkori keresztény Európában a gyerekeket korbáccsal, pálcával, nadrágszíjjal, vonalzóval akarták nevelőik jobb belátásra bírni. Bár már akkor is voltak kritikus hangok: Plutarchos, Luther Márton, Rousseau más módszereket tartottak helyénvalónak.

Agresszivabbá válnak

Ma Németországban a szülők negyven százaléka üti meg gyermekét egyszer vagy kétszer évente. A leggyakoribb a popsiraütés vagy a pofon, de ritkán még elfordul a pálca is. Az Eltern című magazin megbízásából végzett felméréséből azonban kiderül, hogy a tendencia csökkenő – 5 évvel ezelőtt még a szülők 47%-a ütötte meg gyermekét.

Az Egyesült Államokban a legtöbb szülő egyetért a testi fenyítéssel, és mint fegyelmezési eszközt alkalmazza – derül ki egy napjainkban végzett vizsgálatból. A vizsgálat a gyerekek agresszivitását vizsgálta az őket ért testi fenyítés függvényében. A vizsgálatból egyértelműen kiderül, hogy az a gyerek, akinél 3 évesen havonta több mint kétszer alkalmaznak testi fenyítést, 5 évesen agresszívabb lesz mint a kortársai, akiket nem, vagy ritkábban fenyítenek testileg. A kutatók szerint a testi fenyítés gyenge formái is megnövelik a gyerek későbbi agresszív magatartásának veszélyét.

Meglehetősen szélsőséges példáját írja le a gyerekkori verés késői hatásának Alice Miller svájci pszichológus: Adolf Hitler életrajzát elemezve kiderül, hogy Hitlert apja naponta kegyetlenül megverte és megalázta. Hitler ez ellen úgy védekezett, hogy a veréseket sírás és szó nélkül tűrte, és erre büszke is volt. De a nácizmus többi főszereplője is példásan szigorú nevelésben és általában a testi fenyítésig terjedő válogatott és rendszeres büntetésekben részesült.

Miller „fekete pedagógiának” nevezi azt a pedagógiát amely az elmúlt évszázadokat jellemezte – a gyerek fegyelmezése veréssel és lelki terrorral. Ennek a fekete pedagógiának nyomai máig érzékelhetők a hivatalos pedagógiában, amely meg van győződve arról, hogy a gyermeket kényszeríteni kell arra, ami – szülei és nevelői szerint – jó neki. Az ezerkilencszázas évek elejének reformpedagógiai irányzatai többé kevésbé szakítanak ezzel a módszerrel – a legradikálisabban az angliai Summerhill iskola. A. S. Neill az iskola alapítója írja: „Az oktatási rendszernek olyan gyerekeket kellene nevelnie, akik szuverén egyéniségek és közösségi emberek is egyben... Egy átlagos iskolában az engedelmeskedés olyannyira erénynek számít, hogy később kevesen képesek bármit is megkérdőjelezni.”

 Intelligencia

A verés hatással van a gyerekek intelligenciájára. Amerikai kutatók erre a megállapításra jutottak egy hosszú távú vizsgálat során. A New Hampshire-i egyetem kutatói szerint a verés veszélyezteti a gyermekek szellemi fejlődését: a verést elszenvedett gyerekeknek még évekkel később is alacsonyabb az intelligenciahányadosuk, mint erőszak nélkül felnövő társaiknak. Minél gyakrabban vernek egy gyereket, annál lassabban fejlődik szellemileg.

A kutatók más országokban is felmérték a helyzetet, és hasonló eredményre jutottak. Az országok közti összehasonlítás kimutatta, hogy a testi fenyítés magas aránya egészen a kamaszkorig csökkenti az össznépesség átlagos IQ-ját.

Teljességgel tilos

Az ENSZ 1989-ben fogadta el a Gyermekek Jogairól szóló Egyezményt a 18 éven aluliak különleges védelméről. Az egyezmény a gyerekek testi és lelki védelmét egyaránt fontosnak tartja. A gyerekek fizikai bántalmazásának korlátozásáról Európában már mindenütt léteznek törvények, azonban a teljes tiltást még nem mindenütt vezették be. Finnországban 1983, Ausztriában 1994, Horvátországban 1999, Izraelben és Németországban 2000, Belgiumban és Magyarországon 2005 óta van érvényben törvény a gyerekek testi fenyítésének teljes tiltásáról. Azaz tilos „a testi erő alkalmazásával történő bármely büntetés, melynek célja, hogy akárcsak a legcsekélyebb mértékben is fájdalmat vagy kényelmetlenséget okozzon.” A törvény a verésen kívül minden más testi erőszakot is tilt, úgymint a gyerek megrázása, dobása, kényelmetlen testhelyzetbe hozása, különböző dolgok szájba erőltetése, (például a száj kimosása szappannal).

A törvény célja a társadalom, a szülők és nevelők ráébresztése arra, hogy a testi fenyítés nem megfelelő nevelési módszer, és a problémák megoldásában más, empatikusabb módszerek kell, hogy érvényesüljenek...

A törvény hatékonysága Svédországban érzékelhető a legjobban, ahol 1979 óta tilos a gyerekek bárminemű bántalmazása. A törvény bevezetésekor végzett felmérés szerint, akkor a megkérdezett szülők 64%-a helyeselte a verést, mint nevelési eszközt. A kutatások szerint a törvény bevezetése óta a felnőtt fiatalok között sokkal kevesebb az öngyilkos és a depressziós beteg, és a svéd lakosságnak ma már csak tíz százaléka helyesli a verést mint nevelési módszert.

2001-ben az UNICEF több mint 15 ezer 9-17 év közötti gyermekkel készített interjút Európa és Közép-Ázsia 35 országában. A kérdések egyik csoportja az otthon tapasztalt erőszakra vonatkozott. A gyerekek 59%-a számolt be arról, hogy otthonában erőszakos viselkedéssel találkozott. 11 százalékuk gyakran tapasztalt agresszív magatartást és úgy nyilatkozott, hogy ha "rossz fát tesz a tűzre" szülei gyakran megütik.

Arra a kérdésre, hogy a kiabálás jó megoldás-e a viták rendezésére, a gyerekek több mint fele a "soha" választ jelölte meg. A válaszadók 79%-a szerint a verés, az erőszak sohasem lehet megoldás a problémákra.

„A gyerekek bölcsek. A szeretetre szeretettel reagálnak, a gyűlöletre gyűlölettel. – írja A. S. Neil a Summerhillben. ... . Állítom, hogy a rosszaság semmivel sem inkább része az ember természetének, mint a nyúl vagy az oroszlán természetének. Láncoljunk meg egy kutyát, s a jó kutyából rossz kutya lesz. Fegyelmezzünk egy gyereket, és egy jó, közösségi gyerek rossz, őszintétlen gyűlölködő lesz. Szomorú, de a legtöbb ember biztos abban, hogy egy rossz fiú rossz is akar lenni, és úgy hiszi, hogy Isten vagy egy furkósbot segítségével a gyereknek lesz ereje arra, hogy jó legyen.”