"Az összeesküvések a világ leginkább magától értetődő dolgai közé tartoznak. A és B megegyezik C háta mögött, hogy közösen előnyökhöz jutnak. Ez a gazdasági életben ugyanúgy történik, mint a természetben, és a politikában ugyanúgy állandóan napirenden van, mint a munkahelyen és mindenekelőtt a párkapcsolatokban. Vélhetően az a leggyakrabban felmerülő összeesküvés-elmélet, hogy az egyik vagy a másik partnernek titokban szeretője van..."
"1996 szeptemberében egy körkérdés alapján a George magazin közzétette, hogy a felnőtt amerikaiak 74%-a - azaz négy polgárból három - azt hiszi, hogy az Egyesült Államok kormánya rendszeresen folytat titkos és összeesküvés-jellegű tevékenységet. Ugyanez a tanulmány kimutatta, hogy csak 29% hisz a varázserőben, és 10% van meggyőződve arról, hogy Elvis Presley még él. Meglehetősen normális kortársak tehát - háromnegyedük mégis olyan véleményt alkotott államáról, amelyet száz évvel ezelőtt még csak egy maroknyi anarchista és hivatásos cinikus képviselt."
"De ha egy olyan hatalmas összeesküvés, amely az egész világot körülfogja csápjaival, csak az egyszerű emberek képzeletében létezik is, ebből nem következik, hogy valamennyi összeesküvés-elmélet a fantázia szülötte lenne csupán. Ezt bizonyítják a leleplezett összeesküvések, mint például a jobboldali radikális Loge Propaganda Due (röviden: P2) 1981-ben feltárt tevékenysége, amely 950 ügynökével elfoglalta Olaszország valamennyi kulcspozícióját, a kormányt is beleértve. Ez a szervezet azután a hetvenes években a CIA-val karöltve számos bombamerényletet követett el az akciókat a Vörös Brigádok nyakába varrva, amelyek közül a legtöbb áldozatot követelő a bolognai pályaudvaron elkövetett merénylet volt."
"A koholmány tehát korántsem a huszonegyedik század találmánya. Az "emsi táviratot" a német császár küldte Bad Emsben töltött gyógykúrájáról, amelynek szövegét Bismarck manipulálva és rövidítve adta tovább, hogy ezzel kiprovokálja Franciaország hadüzenetét. Miután a németek győztek, senki sem vette tőle utólag zokon a piszkos trükköt."
Az 1941-es Pearl Harbour elleni japán támadás az Egyesült Államoknak okot szolgáltatott a második világháborúba való belépésre. A harmincas években Pearl Harbourt tengeri manőverek során gyakorlásképpen már kétszer "megtámadták", és mindkét alkalommal bebizonyosodott, hogy rendkívül sebezhető katonai kikötő. Amikor Roosevelt megparancsolta, hogy oda helyezzék át a nyugati partról a flottát, a hivatalban levő admirális tiltakozott ez ellen, és végül meg is tagadta a parancs teljesítését. A helyére lépő admirálist aztán a japán támadás után hanyagság vádjával vizsgálóbizottság elé állítottak, de fel kellett menteni, amikor kiderült, hogy elhallgatták előle a megfejtett japán üzenetekben álló információkat. Egy 1946-os tengerészeti jelentés 188 megfejtett üzenetet említ, amelyekből egyértelműen kiolvasható volt a tervezett támadás, mégpedig dátumra és órára pontosan. Pearl Harbourban több, mint 2000 amerikai tengerész vesztette életét.
A "Northwood hadművelet" a hatvanas években hasonló forgatókönyvre épült. A "Northwood" lényege, hogy az Egyesült Államok katonai titkosszolgálatai egy koholt terrorista merényletsorozatot terveltek ki, amelyet aztán Kuba nyakába akartak varrni, hogy így okot szolgáltassanak maguknak az ország megtámadására. Azt tervezték, hogy megtámadják az Egyesült Államok egyes városait, és elsüllyesztenek egy utasszállító hajót. Az előkészületben levő akciót azonban leállíttatta az újonnan megválasztott elnök, Kennedy, és védelmi minisztere, McNamara? Ugyanezen Kennedy ellen néhány évvel később elkövetett váratlan merényletről ma már tudjuk, hogy az elkövetkező napokban bemutatott tettes és a teljes háttér koholmány volt.
Ezek után senki sem csodálkozik azon, hogy az ifjabb Bush nemcsak az apja hivatali időszakából származó aktákat zárta el a nemzeti levéltárak elől, hanem a később, többek között a saját elnöksége idején keletkezett dokumentumokat is. Sok időnek kell tehát eltelnie ahhoz, hogy napfényre kerüljön a teljes igazság a szeptember 11-i merénylet hátteréről. Bolond, aki összeesküvéselméletre gondol...
a bevezetőből:
Ez a könyv összeesküvésekről szól. Ha Ön helytelennek tartja az összeesküvéseket, akkor megnyugtathatom: A világ legtermészetesebb dolgai közé tartoznak. A rossz hírüknek, valamint annak a ténynek, hogy a legtöbb állam törvényeket hozott ellenük, semmi köze magukhoz az összeesküvésekhez; ennek csakis az az oka, hogy törvénybe ütköző tetteket követnek el a keretükben.
Ez a könyv összeesküvés-elméletekről is szól. Ezeknek szintén meglehetősen rossz a hírük a kortársak körében, és ennek az oka sem az összeesküvés-elméletek tényében keresendő, sokkal inkább abban, hogy propagandisztikus, demagóg célokra használják fel ezeket. De megfelelő összeesküvés-elméletek nélkül, amint azt látni fogjuk, már nem érthetjük meg napjaink rendkívül összetett és konspiratív világát.
Ez a könyv mindenekelőtt a 2001. szeptember 11.-ei eseményekkel kapcsolatos összeesküvésekről és összeesküvés-elméletekről szól. Ha Önnek ezzel a dátummal összefüggésben nemcsak a World Trade Center (WTC) lángoló, összeomló ikertornyai jutnak az eszébe, hanem elgondolkodik a tettesek személyére vonatkozó feltételezéseken is amelyek végiggyűrűztek az egész világon, akkor - legalábbis próbaképpen - el kell búcsúznia attól, ami a világ legnagyobb rendőrségi nyomozása után színtiszta (lévén bizonyíthatatlan) összeesküvés-elméletnek bizonyult: az események hivatalos változatától. A feltételezett fő kitervelő, Oszama Bin Laden és csoportja, az Al Káida ellen ma, csaknem egy évvel a merényletek után, ugyanannyi bizonyíték áll rendelkezésre, mint néhány órával az események után: lényegében semmi.
