Rebarbara a kertünkben

A rebarbara egyike az első tavaszi növényeknek ami kibújik a földből. Hatalmas levelei gyorsan nőnek, és április közepén–végén már kezdhetjük is szedni az első leveleket. Csak a levélnyele fogyasztható, nyersen azonban az sem, mivel a benne lévő oxálsav hányást, keringési problémákat, gyomorfájást okozhat.

A rebarbarát meghonosítani kertünkben nem könnyű. Magról nevelni csak sok éves munkával lehet, mivel gyöktörzsének évek kellenek, amíg annyira megerősödik, hogy megfelelő méretű levelei nőjenek. Ha magról ültetjük évekig kicsiny, talán fél centiméter vastag levélnyélen pár centiméteres levélkéink lesznek.Sokkal hatékonyabb módja a szaporításnak, ha egy erős tövet kiásunk. Egy nagy növénynek hihetetlen vastag gyöktörzse lehet. Ezt ásóval, vigyázva a rajta lévő levelekre, szétvágjuk. Akár 3–4 új növényt is kaphatunk a művelet végeredményeként. A szaporításra a legalkalmasabb időpont az ősz, amikor már nem hoz új leveleket.

A rebarbara területigénye hatalmas – a tövek közi távolság bátran lehet 1–1,5 m is. A növények tavasszal virágzásnak indulnak, egy-egy növényen több virág is nyílhat. Tapasztalatom szerint jobb, ha még nyílás előtt levágjuk a virágokat, mert gyengítik a növényt és az kevesebb levelet hoz. Száraz nyarakon érdemes locsolni, és akkor hónapokig szedhetők a levelei. 

A levelek betakarításánál a levélnyeleket vagy óvatosan meghúzzuk és ilyenkor többnyire könnyedén elválnak a növénytől, vagy ha ez nem sikerül, akkor késsel tőből levágjuk. Minden növényen hagyjuk meg a levelek egy részét, hogy a növénynek legyen elég ereje új leveleket hozni. Csak a friss levélnyelek finomak.

A rebarbarának ellensége nincs, bár a poloskák eléggé szeretik, kárt nem tesznek benne. A növények szeretik a napot, de a félárnyékban is szépen nőnek.