Rebarbara a kertünkben

 

A rebarbara egyike az első tavaszi növényeknek ami kibújik a földből. Hatalmas levelei gyorsan nőnek, és április közepén–végén már szedhetjük is az első leveleket. Csak a levélnyele fogyasztható, nyersen azonban az sem.

A rebarbara számomra egészen húszas éveim végéig egy teljességgel ismeretlen növény volt. Dániában, amikor egy kerámiaműhelyben dolgoztam egy ici-pici faluban a Seeland nevet viselő sziget közepén, a szomszédos gazdaság istállói mellett hatalmas növények nőttek. A párom, aki ismerte Németországból, meg is jegyezte, hogy milyen szép nagyok.

Mikor Németországban laktunk azután tavasszal rendszeresen sütött Rhabarber Streuselt, ami kb. annyit jelent: rebarbarás szórt (süti, de ezt nem mondták hozzá). Mit ne mondjak, igen megkedveltem.

Mikor végre saját kertem lett – már itthon – nagyon szerettem volna egy szép, nagy tő rebarbarát is benne, olyat, amit Dániában láttunk. Először magról próbáltunk ültetni, de csak nem akart sikerülni. Több éven át picike, vékony szárú növény maradt, kicsi levelekkel. Mint később megtudtam a következők miatt: a rebarbara, ha kifejlett növény, hatalmas gyökértörzzsel rendelkezik. Ez a gyökértörzs több év alatt – hogy mennyi azt nem tudom – tud megerősödni akkorára, hogy valóban erős, már ehető szárú leveleket növesszen. Ezért szaporításnál a rebarbarát kiássák, és ezt a hatalmas gyökértörzset egy éles ásóval több felé hasítják vigyázva a rajta lévő levelekre. Akár 3–4 új növényt is kaphatunk a művelet végeredményeként. A szaporításra a legalkalmasabb időpont az ősz, amikor már nem hoz új leveleket. A növény ezt remekül kibírja, és a következő évben már gyönyörű, nagy leveleket növeszt.

A rebarbara területigénye hatalmas – a tövek közi távolság bátran lehet 1–1,5 m is. A növények tavasszal virágzásnak indulnak, egy-egy növényen több virág is nyílhat. Tapasztalatom szerint jobb, ha még nyílás előtt levágjuk a virágokat, mert gyengítik a növényt és az kevesebb levelet hoz. Száraz nyarakon érdemes locsolni, és akkor hónapokig szedhetők a levelei. 

A levelek betakarításánál a levélnyeleket vagy óvatosan meghúzzuk és ilyenkor többnyire könnyedén elválnak a növénytől, vagy ha ez nem sikerül, akkor késsel tőből levágjuk. Minden növényen hagyjuk meg a levelek egy részét, hogy a növénynek legyen elég ereje új leveleket hozni. Csak a friss levélnyelek finomak.

A rebarbarának ellensége nincs, bár a poloskák eléggé szeretik, kárt nem tesznek benne. A növények szeretik a napot, de a félárnyékban is szépen nőnek.