Avarégetés helyett komposztálás

Lassacskán itt az ősz. A vidéki esték jellegzetességei a füstölgő avarkupacok. Még akár hangulatosnak is tarthatnánk őket, ha nem fojtogatna kissé a füst, és nem derült volna ki az utóbbi évtizedekben néhány igencsak elgondolkodtató adat az avarégetésről.Konkrétan az, hogy a kerti hulladékok és az avar égetése káros a környezetre és az emberi egészségre is. Valamint káros a kutyánk, a macskánk és minden más élőlény egészségére is. Az átlagos kerti tűz, melyben vegyesen égetünk avart, fűnyesedéket és gallyakat, óriási légszennyezést okoz. Ennek oka elsősorban az égetett anyagok a rossz oxigénellátása, magas nedvességtartalma, és alacsony égéshőmérséklete. Például a növényi részekben lévő szén ugyan oxidálódik, de csak részben, és szén-dioxid helyett szén-monoxid keletkezik.

Az avar és a kerti hulladékok égetése során a szén-monoxidon kívül, többek között fenol, nitrogén-oxidok, sztirén, benz-a-pirén keletkezik, valamint úgynevezett pici, lebegő részecskék. Felsorolni is sok. Ezeknek az anyagoknak káros egészségügyi hatásai még hosszabb sort tesznek ki, amelyek között vannak azonnali hatások, és vannak hosszú távú hatások is.

Az azonnali hatások közé tartozik a fejfájás, szédülés, émelygés, a látás- és hallásképesség csökkenése, az asztmás roham, a szem és a légutak irritációja, szív- és érrendszeri zavarok.

A hosszútávú hatásaik, hogy akadályozzák a vér oxigénszállító képességét, rákkeltők, az immunrendszert károsítják, előidézhetnek szívinfarktust, agyérgörcsöt, tüdőgyulladást, hatásuk lehet a központi idegrendszerre, valamint születési és fejlődési rendellenességeket okozhatnak.

Mindezeken túl sajnos a kerti hulladék égetése során nem ritka, hogy a kupacba műanyag vagy egyéb háztartási hulladék is belekeveredik, amelyek égésekor további mérgező vegyületek keletkeznek.

A pici, lebegő részecskék

Különösen veszélyesek az avar és a kerti hulladék égése során keletkező pici lebegő részecskék azaz szállópor: ezek ultra-finom részecskék, amelyeket könnyen belélegzünk, és amelyek a tüdőből a véráramba jutnak. Egy svájci tanulmány szerint egy nagyobb kupac avar 6 órás égésével annyi szállópor keletkezik, mint 250 autóbusz 24 órás folyamatos közlekedése során.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tanulmánya szerint Magyarországon évente 16200 ember hal meg a szállópor következtében. Ők átlagosan tíz évvel tovább élhetnének, ha nem mérgezné őket a szállópor. Ebben a tekintetben első helyen állunk Európában.

 A világnak egyes részein be van tiltva az avarégetés, és a kiszabható bírság is meglepően komoly. Kanadában, Brit Kolumbia tartományban például az avarégetési szabályokat megszegők akár 200.000 $ bírságot, azaz 42 millió forintot is fizethetnek.

Magyarország számos településén egész évben tilos az avar és kerti hulladék égetése így Budapest egész területén, és Pest megye tizenhat településen is. Piliscsaba még nem tartozik ezek közé, nálunk ősszel és tavasszal lehet égetni.

Avarégetés helyett komposztáljunk!

Hogy mit csináljunk a keletkező avarral ahelyett, hogy elégetnénk: hát komposztáljunk! Komposztáláskor maradéktalanul elbomlanak a növényi részek és hasznos humusz keletkezik. Azaz káros anyagok keletkezése nélkül érték keletkezik, ugyanis az a remek humusz, amit zsákokban árulnak jó pénzért mint virágföldet, szintén nem más, mint kerti komposzt.

A kerti zöld hulladékokból mindent bele lehet tenni a komposztba: a levágott füvet, a lemetszett gallyakat és a lehullott lombot, de még a diófalevelet is. Bár a diófalevél csírázásgátló anyagot tartalmaz, elkomposztálva 9 hónap alatt eltűnik ez a tulajdonsága.

A komposztáló hely kialakításánál fontos, hogy árnyékos helyen legyen, mert így kevésbé szárad ki. Ha nincs árnyékos helyünk a kertben, a komposztos domb tetejébe dughatunk tavasszal néhány tökmagot, és a kikelő növények fognak árnyékot adni nyáron. Ajánlatos a komposztot néha megforgatni és ha nagyon száraz a nyár, nedvesen tartani. Fontos, hogy a komposztos domb alja a talajjal érintkezzen, mert a komposztálásban részt vevő mikroorganizmusok csak így tudnak bejutni a komposztunkba.

Ha van helyünk, több komposztunk is lehet egyszerre: az egyik, amelyikben aktuálisan gyűjtünk, a másik, amelyikben éppen érik, és a harmadik, amelyikben a már megérett komposzt van, és a nyár folyamán elhasználjuk a tartalmát. De ha nincs elég helyünk is megoldható egy tartóval a komposztálás.

Érdemes a komposztba tett gallyakat apróra vágni, mert így biztosítható a domb szellőzése. A komposztban a mikroorganizmusok néhány hónap alatt a szerves növényi részekből humuszt állítanak elő. A komposztos domb belső hőmérséklete 50 és 70 fok között változik, így a kártevők elpusztulnak.

A komposztba a háztartásban keletkezett szerves hulladékot is beletehetjük. Amit azonban ne tegyünk a komposztba, az főtt étel, olaj, hús, illetve a déli gyümölcsök vegyszerekkel kezelt héja. . A dióhéj és az őszibarackmag tapasztalatunk szerint nem tud elkomposztálódni, illetve valószínűleg csak nagyon lassan, ezért ezeket sem tesszük a komposztba.

Ahhoz, hogy a komposztunknak ne legyen rossz illata mindössze a következőt kell tennünk: amikor kiöntjük a háztartási szerves hulladékot, akkor néhány marék levágott füvet vagy gyomot szórunk a tetejére.

A kész humuszt egy erre készített nagy szitán átszitáljuk, és így el tudjuk távolítani a köveket, a pajorokat, és más szennyeződéseket.

Ezt a termőföldet azután szétszórjuk a veteményesben, vagy bárhol a kertben, ahol úgy érezzük, hogy jól jönne a plusz tápanyag. És ezután mélyeket lélegezhetünk a tiszta levegőből.