A biotermékek sokak számára elsősorban a permetezőszerek hiányából adódó méregmentességet jelentik. Számos analitikai és egyéb vizsgálat eredményeként azonban a bioélelmiszerek ennél lényegesen többet tudnak nyújtani, mind vitamin-, ásványisó- és egyéb hasznosanyag-tartalmuk, mind eltarthatóságuk, ízük, illetve fogyasztójuk egészségi állapotára gyakorolt hatásuk tekintetében.

Napjaink élelmiszerbotrányai sokakat fordított a biotermékek felé. Az érezhetően növekvő érdeklődés mellett azonban megtalálható a szkeptikusok tábora, akik a biotermelést csak divatnak tartják és kételkednek a minőségi különbségekben. A "mennyiség helyett minőséget" hangoztató német mezőgazdasági miniszter, valamint az EU mezőgazdasági termeléssel foglalkozó részlege ezenközben világos irányvonalként szabja meg a biotermelés fejlesztésének szükségességét, amely Magyarország uniós csatlakozásának is egyik elengedhetetlen feltétele.

A biotermékekkel kapcsolatban az átlagfogyasztó a méregmentességre asszociál, amely mérgek a permetezőszerek maradványaiként igen komoly egészségkárosító hatással rendelkeznek. Ezen hatások rendkívül széles skálán mozognak, és a jól ismert rákkeltő hatáson kívül okozhatnak máj- és vesekárosodást, illetve sok egyéb, ma még többségükben feltérképezetlen hatásokat.
Bár a biotermékek esetében műtrágyát és permetezőszereket nem használnak fel, a környezet általános állapotának következményeként természetesen teljes tisztaságot nem tudnak nyújtani. Környezetünk szennyezettsége már az ötvenes években olyan mértékű volt, hogy a német Fritz Eichholtz professzor "toxikus általános helyzetről" beszélt, amelyen vizeink, a levegő, a termőföld elszennyeződését értette a permetezőszerek és a környezetbe kibocsátott egyéb vegyszerek, a közlekedés okozta levegőszennyezés és a radioaktív sugárzás által. Friedhelm Korke professzor egy a nyolcvanas években a vizek szennyeződéseire vonatkozó listát állított össze, amely 150 oldalon, táblázatosan sorolja fel az addig kimutatott vegyszermaradványokat.
A halpusztulások mindig látványos jelei a környezet szennyezettségének. Bajorországban például évről évre 200 ilyen eseményt jelentenek a hatóságoknak, amelyeknél a statisztikák szerint a különböző gyomirtószerek négyszer annyi hal pusztulását okozzák, mint a folyókba eresztett mérgező, egyéb szennyvizek.
Ennek ellenére a bioélelmiszerek permetezőszermaradvány-tartalma a legtöbb esetben mégis lényegesen alatta marad a hagyományos termelésből származó élelmiszereknél mérhető értékeknek. Különböző vizsgálatok szerint a bioélelmiszerek 92?97% -ánál nem mutatható ki pesticidmaradvány, míg a hagyományos termelésnél ez az áruk 49?61%-ára igaz. Ugyanakkor a biotermékeknél a legmagasabb engedélyezett pesticidértéket a szennyezettség mértéke soha nem lépi túl, míg a hagyományos termékek 3?6%-ánál ez tapasztalható.
A növényekben található szennyeződés mértéke nemcsak a talaj szennyezettségétől, illetve a permetezés mértékétől, hanem a talaj minőségétől is erősen függ. A növények, a nem megfelelő tápanyagtartalmú talajból a nehézfémek, permetezőszerek sokszorosát veszik fel. Amennyiben azonban biztosítják számukra a megfelelő táplálékot, ezeket az anyagokat újból leadják. A jelenség fokozottan érvényes üvegházi körülmények között, amely magyarázatként szolgálhat arra, hogy az üvegházi termelésből származó zöldségek lényegesen több káros anyagot tartalmaznak, mint a szabadföldiek.

A zöldségfélék magas nitráttartalma manapság majdnem természetesnek számít, holott a nitrát szervezetünkre gyakorolt hatása nem hagyható figyelmen kívül. A nitrátokból a gyomor savas közegében nitrózaminok keletkeznek, amelyek az egyik legerősebb rákkeltő szerekként ismertek. A nitráttartalom a hagyományos termelésnél mindig magasabb, mint az ökotermékeknél, ami részben a nagy mennyiségű műtrágya felhasználására, részben a növények intenzív termelésből adódó anyagcserezavarára vezethető vissza.


Zöldségfélék nitrogéntartalma, 1495 próba (g/kg)

Szervezetünknek egészséges működéséhez fehérjéken, zsírokon és szénhidrátokon túl szüksége van egy sereg olyan anyagra, amelyeket csak rendkívül kis mennyiségben tartalmaz táplálékunk. Ezek az anyagok mai tudásunk szerint a vitaminok, ásványi sók, nyomelemek, telítetlen zsírsavak, enzimek, rostos anyagok és különböző íz- és szaganyagok.

A minőségi mutatók változása a zöldségeknél komposztált, illetve trágyázott területeken a műtrágyázott területen termeltekkel szemben, 12 éves átlagban

Szárazanyag-tartalom	+ 23%
Fehérjetartalom	+ 18%
C-vitamin-tartalom	+ 28%
Cukortartalom	+ 19%
Methionin	+ 23%
Kálium	+ 18%
Kalcium	+ 10%
Foszfor	+ 13%
Vas, magnézium	+ 77%
Friss súly	- 24%
Nitrát	- 93%
Szabad aminosavak	- 42%
Nátrium	- 12%

A nehézfémek, mint a kadmium, ólom, réz, nikkel stb., a szervezet számára egyrészt súlyos mérgek, másrészt gátolják az életfontosságú anyagok felvételét, amely többek között az ásványisó-tartalom csökkenéséhez vezet. A gyomirtószerek ugyanakkor érezhetően befolyással vannak a növények rostosanyag-, zsír-, fehérje-, és vitamintartalmára. A hús esetében, amennyiben az állatokat az intenzív állattartás módszereivel táplálják, az életfontosságú anyagok mennyisége szintén csökken.
Ezáltal a növényvédőszerek duplán terhelik a növényeket, egyrészt mérgező maradványaikkal, másrészt minőségi romlást okozó hatásukkal.

Az állatvilágban a megfelelő táplálék kiválasztása a túlélés nélkülözhetetlen eszköze. Valószínűleg ezt gondolhatta az a gazda is, aki annak idején, a műtrágyák bevezetésekor, egy saját kísérletet akart elvégezni mezején. A rét egyik felét hagyományos módon trágyázta, míg másik felére az új találmányt, a műtrágyát szórta szét, majd kiengedte állatait. A tehenek rövid kóstolgatás után valamennyien a hagyományos módon, szerves trágyával trágyázott területen legeltek.
A kísérletet sokan, sok helyütt megismételték, az eredmény azonban mindig ugyanaz lett: az állatok függetlenül attól, hogy előzőleg bio- vagy hagyományos eleséget kaptak-e, az esetek túlnyomó többségében a biót választották.
Bár az ízérzés egy teljesen szubjektív dolog, a holland üvegházi paradicsomok mindannyiunknak egyformán vízízűek. Ízletesebb rokonaik ugyanakkor kimutathatóan magasabb C-vitamin- és egyéb életfontosságú anyagtartalommal rendelkeznek. Más zöldség és gyümölcsfajokat vizsgálva is hasonló eredményre jutunk: a kiváló íz nagyon gyakran társul különösen magas beltartalmi értékekkel. Azaz a vízízű paradicsom a vízen kívül valóban nem sok mást tartalmaz. A bioélelmiszerek intenzívebb íze pedig egyértelműen jelzi, hogy a víznél jóval több van bennük.

A zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék tárolhatóságát illetően a biotermelésből származó áruk egyértelműen jobb mutatókkal rendelkeznek. A zsugorodás, illetve romlás 43,4%-kal kisebb, az önlebontás 10,9%-kal lassabb, a légzési aktivitás 10%-kal kevesebb. A baktériumcsíra-tartalom 67,1%-kal, a gombacsíra-tartalom 38,1%-kal kevesebb.
Az ökotermelés módszerei, a természetes trágyák, a komposzt használata, a növényvédőszerek hiánya egészségesebb növényeket eredményeznek, alacsonyabb víztartalommal, jobb ellenállóképességgel, amely tárolhatóságukat egyértelműen javítja.

A hatvanas években a növényvédőszerek és műtrágyák nagymértékű alkalmazásának kezdeteivel egy időben, az állattartásban megdöbbentő, anyagilag sem közömbös jelenségeket észleltek. Az állatok a modern mezőgazdaság által felkínált táplálékra terméketlenséggel reagáltak. Az ezt követően, Hollandiában, Németországban és Ausztriában elvégzett vizsgálatok bebizonyították, hogy az állatok hirtelen, gyakran egész csordákra kiterjedő sterilitása az eleségükhöz felhasznált agrokemikáliák jelenlétére vezethető vissza.
Ha azonban végiggondoljuk, hogy saját táplálékunk hasonló módon kerül előállításra azzal a csekély különbséggel, hogy mi nem tápot eszünk, hanem hamburgert, chipset és levesport, akkor komoly aggodalomra lehet okunk.
Az emberi spermaszám az utóbbi ötven évben 113 mio/ml-ről 66 mio/ml-re csökkent. Bár ennek valószínűleg több, együttesen ható oka is lehet, a táplálék minőségének elsőrendű szerepe van. Dán biogazdák spermaszáma ugyanis a kilencvenes években is megegyezett a 30-as évek átlagával, miközben a dán lakosság spermaszáma ennek fele, 50?55 mio/ml volt. A vizsgálat elvégzői ugyanakkor megállapítják, hogy a dán biogazdák nemcsak étkezési szokásaikban, hanem egész életmódjukban is különböznek az átlagos dán lakosságtól. Egy figyelemre méltó adat mindehhez, hogy német statisztikák szerint a német házaspárok egyötöde akaratán kívül gyermektelen.

Mindezek fényében egyértelműen megállapítható, hogy a bioélelmiszerek mind intenzívebb ízeikben, mind az ezzel szorosan összefüggő magasabb beltartalmi értékeikben, mind jobb tárolhatóságukban minőségileg a hagyományos élelmiszerek fölött állnak, miközben a növényvédőszer-maradványok hiánya, illetve csökkent mennyisége további minőségnövekedést eredményez.
A biotermelés előnyei így egyrészt az egészségre gyakorolt pozitív hatásokban, másrészt a környezetet nem szennyező termelési módban rejlenek.

Benda Judit

haza	kiadó	malom	egészség	az elejéhez	sitemap