A következö századunk egyik legnagyobb problémája a világ népességének állandó növekedése és élelemmel ellátása lesz. Ennek a megoldására s az emberiség jövöjének a biztositására nagy lehetöségeket igér a táplálkozásra felhasználható növények genetikus módositással történö védelme. A várakozás az, hogy ennek az uj technológiának a hasznositásával a táplálékként használt növények hozama és a kártevökkel szembeni ellenállása megnő, valamint tápértékük is fokozódik. E technologia segitségével remélhetöleg a termöföldeken használt káros vegyszerek mennyiségét le lehet csökkenteni és a trópusi öserdök kiirtását leállitani anélkül hogy az emberiség táplálékának megszerzése veszélybe kerülne. A genetikus kód felfedezése és a gén átültetési modszerek kidolgozása megnyitotta az utat a tudomány elött, hogy a sejtek egyedi voltát átformálhassuk és uj géneket vigyünk be jóformán akármilyen növényi sejtbe. Igy a következö századot a biótechnológia századának tekinthetjük. Sokan azt várják ettöl az uj technológiától, hogy ezzel az emberiség biztositani tudja az élelmiszer ellátást ugy, hogy közben nem teszi tönkre a környezetét.
Sajnos mint minden uj technológiával, igy ezzel, is uj problémák és kétségek keletkeznek. Az egyik legfontosabb az, hogy ezt a technológiát túl gyorsan vezették be és közben nem forditottak elég gondot arra, hogy a génmódositott növények termesztése milyen veszélyeket jelent a környezetünkre . Ugyszintén, ami talán még fontosabb, sem az emberekre, sem az állatokra való lehetséges káros hatásukat nem vizsgálták meg alaposan, mielött megengedték volna termesztésüket és emberi vagy állati táplálékként.való felhasználásukat.
Az utóbbi években néhány független, nem a biotechnológiai vállalatok által támogatott laboratóriumban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy ez a látszólagosan egyszerű technológia mind a környezetre, mind a fogyasztókra veszélyeket hordozhat magában rövid és hosszútávon egyaránt. A rövidtávú veszélyekre a mi laboratóriumunkban a gén- módositott burgonyával való kisérleteink hivták fel a figyelmet. Ezekből a kisérletekből kiderült, hogy a gén-átvitel következményeként a génmódositott burgonya kémiai összetétele megváltozott és a génmanipulált burgonyával táplált állatok emésztörendszere, anyagcseréje, szerveik normál fejlődése és immunrendszerük müködése oly módon változott meg, hogy ez káros következményekkel is járhat. A hosszútávú káros következmények lehetőségére főleg model kisérletekből lehet következtetni. Igy ma már elfogadott az a tény, hogy a génbevitel során a vektorban általánosan használt antibiotikum rezisztencia marker gén használata azt a veszélyt hordozza magában, hogy a bélbaktériumokba beépülve, azokat rezisztenssé teszi és igy az antibiotikumok hatékonyságát és gyógszerként való használatát lecsökkenti. Egy másik hosszutávú veszélyt a vektorban ugyancsak jelenlevő "promoter" gyanánt használt, de csupasz (naked ) DNS , a CaMV 35 s, amit a karfiol mozaik virusból ültettek át, jelenti. Ez a DNS több mint 95% homológiát mutat a hepatatis B virussal és magas fokú a homológiája a HIV virussal is. A CaMV 35 s promoterröl kimutaták, hogy ez a DNS rendkivül könnyen lép megengedett es nem-megengedett (legitimate és illegitimate) rekombinációs reakciókba más DNS molekulákkal és igy uj életformákat, virusokat, stb hozhat létre. Ezek ellen immun-rendszerünk nem nyujt védelmet. Ugyszintén, a gén-átvitel és beépülés nem preciz módon történik, s igy nem jósolható meg, hogy az átvitt gének hová épülnek be a növényi sejt genomjában. Ezeknek az indirekt hatásoknak a révén a sejt saját génjeinek a müködése is megváltozhat a transzformáció során, és előre nem látható, toxinok és allergének keletkezhetnek.
A génmódositott növények veszélyt jelenthetnek a környezetre is. Például, a növényi kártevők leküzdésére használt gének nem elég specifikusak, igy nem csak a káros, hanem a hasznos rovarokat, a nitrogén körforgalomban résztvevő talajbaktériumokat , sőt a házi és a vadon élő állatokat is károsithatják. A génmódositott növény virágpora beporozhat más, rokon növényeket is, növelve a környezet gén-szennyezettségét. A talajban és a talajvizben felhalmozodhatnak a génmódositott növényekben levő gének és a herbicid- rezisztens növények termesztéséhez felhasznált specifikus vegyszerek, ami hosszutávon a termőtalaj tönkremenéséhez vezethet.
Történelmünk során nem elösször, de most visszavonhatatlanul válaszút elött állunk. Ha elfelejtjük hogy az óvatosság , a " precautionary principle" mindennél fontosabb, ez az uj, mindenre megoldást kináló és az emberiség megváltását igérő technologia könnyen az emberiség átkává válhat. Meg kell akadályoznunk azt, hogy az ujonnan elöállitott, génmódositott növényeket biológiai és környezeti hatásukra való tesztelés nélkül hozzák forgalomba. Ugyszintén oda kell hatnunk, hogy a már "elfogadott" génkezelt növényeket, ha utolagosan is, de ugyanolyan szigoruan vizsgálják meg. Ha nem felelnek meg a biztonsági követelményeknek, vonják őket ki a forgalomból. Egy, minimum öt évig taró moratorium alatt dolgozzuk ki, hogy melyik génmódositási metodikát tartjuk biztonságosnak, milyen kritériumok alapján, és melyik laboratóriumban teszteljük őket. Megoldást kell találni arra a problémára, hogy hogyan tegyék közzé az ereményeket ugy, hogy az mindenki elött világos legyen és végül azt is el kell dönteni, hogy ki fizessen a tesztelés költségeiért.