Magyarországon, mint a világ más országaiban is, heves viták dúlnak a génmódositás hivei és ellenzői között. Nem csak a napi sajtóban, televizióban, ujságokban de tudományos szaklapokban is vitacikkek és más publicisztikai irások jelennek meg a génmódositás mellett és ellen. Igy a Magyar Biokémiai Egyesület tájékoztatójában, a Biokémiában, 1999 juniusi számával beinditott egy tudományos vita sorozatot a géntechnológia szerepéről, s ebbe később a Magyar Tudományos Akadémia lapja, a Magyar Tudomány is bekapcsolódott. Elkerülhetetlenül e vita egy jelentős részét a Rowett Research Institute-ban 1995 és 1998 között a génmódositott (GM) burgonyával végzett élelmiszertudományos vizsgálataink, s ezek eredményeinek a jelentősége és vélt hibái képezték és képezik még most is. Noha a történtek közismertek és mejelentek nyomtatásban is (1,2) , a cikk végéhez hozzáillesztettem egy rövid históriai epilogust. Akit érdekel hogy mi történt elolvashatja, de egyszerüen figyelmen kivül is hagyható.
Ezt a gondolatfuttatást nem annak szántam, hogy részletekbe menve, pontrol pontra aláhuzzam a különböző tollakból származó tudományos érveket, következtetéseket és gondolatokat amelyekkel megegyezem vagy hogy megcáfoljam azokat amelyeket hibásnak tartok ebben a vitasorozatban. A legtöbb téves adatot és nézetet már különben is kijavitották azok a kedves tudóstársaim (3-5) akik vették maguknak a fáradtságot, elolvasták és analizálták a GM burgonyával végzett munkánk adatait amiket a Lancetben publikáltunk (6) vagy amiket a Rowett intézet igazgatója, jogainkat semmibe véve és minden ellenkezésem dacára, az interneten publikált. Legfeljebb csak azokra a tárgyi tévedésekre kell rámutatnom itt melyek elkerülték a figyelmüket vagy nem tartoznak bele szervesen a gondolatmenetükbe. Számomra a legfontosabb ebben a cikkben néhány gondolatot felvetése amit a vitával és a vitában résztvevőkkel kapcsolatban fontosnak vélek és amit döntőnek tartok a génmódositás jelentőségének és jövőjének megitélésében.
Az egyik legfontosabb és állandóan visszatérő reakció a génmódositás mellett kardoskodó tudósok irásaiban, a már paranoia határát súroló panaszkodás a média ellen. Nem teljesen érthető érveik szerint valamilyen összeesküvés történt és történik folyamatosan a génmódositott élelmiszerek ellen az ujságokban és a televizióban. A csúcspontot ebben egy márciusi angol TV program, "The Rise and Fall of GM" jelentette amiben a program szerkesztői szerint a génmódositás "bukásának" és az e miatt bekövetkező százmilliók éhezésének az előidézői a zöldek és a média torzitásai továbbá a telthasú nyugati intelligencia elzárkózása ettöl a potenciálisan világmegváltó technológiától voltak. Kétségtelenül a különböző zöld NGO-ok sosem titkolták, hogy ellenzik a GM technológia bevezetését és ez ellen minden eszközzel küzdeni fognak ahogy ezen jogukat a demokratikus államrend biztositja számukra. De a beállitás, hogy a zöldek ennyi hatalommal rendelkeznének, már majdnem nevetséges tulzás. A multinacionális biotechnológiai vállalatok szervezettsége és pénzmilliói mellett a zöldek még labdába sem rughatnak. Például a Monsanto cég egy millió angol fontot szánt 1998-ban az angliai hirdetési kampányuk finanszirozására. Az eredmény siralmas volt mert a kampány végén a GM technologia ellenzőinek a száma jelentősen megnött nemhogy csökkent volna. A többi biotechnológiai vállalat is vádolta a Monsantot hogy túl aggressziv és nem odavaló érveket használtak fel kampányukban, és igy nem a média volt a felelős a kampány bukásért. Az Edinburghban 2000 februárjában tartott OECD konferencia egyik érdekes észrevétele is az volt, hogy az angol (és más európai országok) publikumának GM élelmiszerek elleni reakciója nem a média, a zöldek vagy "maverick" tudósok bűne hanem a sajátjuk. Ők maguk, a biotechnológiai vállalatok és tudósaik a felelősek "a rossz sajtójukért". Nem lehet csodálkozni az emberek elutasitó magatartásán mert a biotechnológiai vállalatok PR (public relation) gurui első hozzáállásukban nem magyaráztak semmit, csak elintézték a közönség tájékoztatását egy frázissal. Ennek a lényege az volt, hogy mindenki legyen nyugodt mert a GM élelmiszereket vagy a vállalatok maguk vagy pedig az FDA (az Egyesült Államok Food and Drug Administration hivatala) részletesen és minden más élelmiszernél tökéletesebben megvizsgálta és abszolut biztonságosnak találta. Ezt az önelégült, leereszkedő és egyáltalán nem igaz hozzállást a BSE-ből (marha kergekór) éppen hogy kikecmergő angol publikum ugy fogadta mint amikor a bikát vörös posztóval ingerlik. Természetesen a média is megérezte ezt a hangulatot, s miután a sajtó ujságot akar eladni, ők is rátettek egy lapáttal. De ha ez nem segitette volna elő a példányszám emelkedést az ujságok már régen el is felejtették volna hogy GM élelmiszerek egyáltalán léteznek. A sajtó érdeklődése különben is rövidéltű. Két nap, esetleg két hét körülbelül behatárolja érdeklődésüket. Ezzel szemben most már majdnem két éve napirenden van a GM élelmiszerek ügye, s ez azt mutatja, hogy valahol a biotechnológiai vállalatok hibát vétettek és ezt vagy nem hajlandók vagy nem tudják elismerni és kijavitani. Jenes Barnabás és Halász Gergely irásukban (7) hiába utalnak naivan arra, hogy a sajtónak a feladata a helyes tájékoztatás. A sajtó fő feladatának azt tekinti, hogy fennmaradását biztositsa a minél nagyobb példányszám eladásával. A jó tudományos meggyőzésen alapuló helyes tájékoztatás a biotechnológiai vállalatok feladata lenne, s ezt nem lehet átruházni senkire sem.
A következő alapgondolat a génmódositási technológia tudós proponenseinek a szerepéhez kapcsolódik. Ők azzal vádolják azokat a tudósokat akik ellenzik a GM élelmiszerek bevezetését vagy akárcsak megkérdőjelezik a génmódositás tudományos alapjait, hogy modern ludditák, mert meg akarják állitani a tudomány fejlődését. Venetiáner Pál akadémikus odáig megy el a Magyar Tudományban megjelent cikkében (8), igaz megkérdőjelezve ezt a cimében, hogy a "Géntechnológia-ellenesség - tudományellenesség?" Elemzése szerint ezek a nagyon heterogén táborhoz tartozó emberek, akik ellenzik a géntechnológiát, visszaélnek a tudományos érvelés látszatával és különböző logikai és dialektikai hibákat követnek el. Ezzel szemben, fejti ki a továbbiakban, az igazi tudományos közösségen belül nincs komoly ellentét a géntechnológia egészének a megitélésében. Ilyen és ehhez hasonló érvekkel próbálják a génmódositás mellett sikra szálló tudósok kiszoritani a legális tudomány köréből azokat a tudós kutatókat akik fenntartással fogadják ezt az uj technológiát illetve akik a génmódositás modszereinek kiszámithatlansága miatt nem is fogadják el, hogy a génmódositás mikéntjét lehet-e egyáltalán technológiának nevezni. Röviden a GM hivői szerint csak ők az igazi tudósok és mindenki más nem az. Ezen felfogásukat széles körben "ex katedra" hirdetik anélkül, hogy egy pillanatra is elgondolkoznának azon, hogy az ilyen szélsőséges és önelégültséggel teli nézetek milyen reakciót kelthetnek a társadalom zömében akik csak annyit látnak az egészből hogy, lám-lám a tudósok ismét marakodnak. Mint a rossz pap aki vizet prédikál és mégis bort iszik, a tudományos érvelés meggyőző erejéről prédikáló GM hivő tudósok az exkommunikáció bunkóját pörgetik a GM-ben nemhivő eretnekekkel szemben.
A GM párti tudósok állandóan csepülik a napi sajtót mert ezek, mint állitják, szenzációhajhászásuk miatt mindent meghamisitanak. Kétségtelenül ebben van valami igazság. Sajnos a Biokémiában és a Magyar Tudományban megjelent cikkek jó példáját adják annak is, hogy a tárgyi tévedések, félremagyarázások, túlzások és rosszindulatú és kiragadott idézetek használata nem csak a zúg-sajtónak a privilégiuma. Vegyük példaként Dudits Dénes akadémikus cikkét a Biokémiában (9). Az ember azt gondolhatná, és joggal, hogy egy elismert és magas poziciójú tudós mikor véleményt nyilvánit egy ilyen fontosságú és a szakmájába vágó problémával kapcsolatban, előzőleg részletesen elolvassa a művet amit kritizálni akar, ha lehetséges meghallgatja a szerző előadását, kielemzi az adatokat és felméri az azokból eredő következtetések helyességét és utána elmondja a véleményét. Ezzel szemben mi történt? A Biokémiában irott cikkében ugyan hivatkozott a Rowett Kutatóintézet honlapjában leközölt adatainkra, de miután ezek elolvasására nyilván nem tudott elég időt szakitani, adataink többségét félreidézte. Csak egy pár nyilvánvaló példát ragadok ki. Nem inditottam el semmiféle kampányt sem a GM élelmiszerek ellen sem mellettük. Egy TV program 150 másodpercében a nem tesztelt, de már közforgalomban lévő GM élelmiszerek esetleges veszélyességével kapcsolatos aggályaimról beszéltem az angol publikumnak és ezt teljesen jogosan tettem miután a Rowett intézetben folyó kisérleteket az angol adófizetők finanszirozták és hasonló, a biotechnológiai vállalatoktól független, kisérletsorozat nem létezett és még ma sem létezik. Dudits akadémikus szerint én figyelmen kivűl hagytam, hogy ezek a "korai fázisban félbeszakadt kisérletek"?"egyetlen láncszemet jelenthetnek egy közel évtizedes fejlesztési folyamatban". Sajnos cikkében idézett irodalmi hivatkozásai ezt nem erősitették meg pedig magam részéről szivessen vettem volna ha ennek a láncszemnek legalább egyik-másik kimagasló példáját közölte volna, mert tudomásom szerint ezt az évtizedes fejlesztési folyamatot csak egy nem-független (Monsanto tudósok irta) cikk jelzi.
Nem teljesen világos hogy mi a jelentősége annak, hogy a két gumóminta "postán" érkezett a Rowett-be (valóságban zsákszámra teherautóval). Gondolom Szegeden, a Dudits akadémikus intézetének a kutatói is kollaborálnak más területen dolgozó kutatókkal mert mindent egyedül senki sem képes véghezvinni. Sajnos, nem láttam a GM tesztelési adataikat a tudományos irodalomban, s igy nem győződhettem meg módszereikről és eredményeikről. Tudomásom szerint még a biotechnológiai ipar is egyedülálló fontosságunak tekintette a három nagy intézetet magában foglaló és általam koordinált kollaborációs munkát amiben a GM technológia majd minden fontos környezeti, egézségügyi és fejlődéstani következményét kritikusan megvizsgáltuk a GM burgonyát használván modelként. A hóvirág lektin gént a Rowett-ben végzett előzetes kisérletsorozataink alapján és a mi közreműködésünkkel vitték át a burgonyába egy olyan módszerrel amit kivitelező kutatóink a Monsanto laboratóriumában fejlesztettek ki a nyolcvanas évek végén és amivel a szomaklonális variabilitást minimumra lehetett csökkenteni. Nem teljesen világos az sem, hogy Dudits akadémikus minek alapján jelentette ki oly nagy biztonsággal, hogy a toxikus glükoalkaloidszint nem került meghatározásra? Csak ugy mellékesen jegyzem meg, hogy az alkaloid szint mindig alacsonyabb volt a transzformált vonalakban mint a nem- transzformáltakban, s igy a GM burgonya etetése során talált kedvezőtlen hatásokért ezeket nem lehetett felelőssé tenni.
A logikai bakugrást sem fedezte fel Dudits akadémikus mikor a mi két póstán érkezett gumómintánkról ir. Nem jutott az eszébe, hogy ezek esetleg annak a folyamatnak az eredményei amiről ő is ir mikor a több száz transzformáns szelektálását emliti hogy a nem kivánt vonalakat elvethessék, s a további munkát azokkal a kivánt genotipusokkal folytathassák amik a gént stabilan kifejezik. Az igazság az, hogy a két GM burgonya vonal pontosan egy ilyen szelekciónak volt az eredménye. Ezt a két "mintát" éveken keresztül növesztették Rothamstead-ben (IACR, Dél-anglia) nagyméretű "field-trial"-okban, készen arra, hogy forgalomba hozhassák a megfelelő engedélyeztetés után.
A részletekben ugyszintén komoly tudóshoz nem illő pontatlansággal sokat tévedett. Igy például a kontroll burgonyához a kisérletekben nem 1200 hanem csak 30 microgram hóvirág lektint adtunk per gram táphoz. Nem 20 percig hanem 60 percig főztük a burgonyát és nem 110 C fokon hanem a viz normális forráspontján, 100 C fokon. A lektin a főzés után nem nyomokban maradt vissza hanem az eredeti mennyiség 20%-ában. A kisérletekben nem 12 patkányt használtunk hanem csoportonként 6-ot. Igy például az első két kisérlet mindegyikében 42-öt. Egyetlen kisérletben sem használtunk 12 patkányt és igy nem tudom, hogy honnan szedte ezt az adatot. Sem a TV programban sem máshol nem hivatkoztam a karfiol mozaik virusból származó promoterre mint a fő gyanusitottra, ez a következtetés nem tőlem származik. Igaz, hogy a Lancet cikkünk világosan utal arra a lehetőségre, hogy vagy a vektor befolyására vagy pedig a bevitt gén ki nem számitható hatására változások állhattak be a burgonya saját génjeinek a müködésében, de ennek a pontos megállapitása további munkát igényelne és ezt a géntechnológiát féltő tudománypolitikusok nem engedték. Dudits akadémikus nyilvánvalóan nem érti a különbséget, amit az angol fogyasztóközönség kiválóan érzett, hogy a Rowett-ben a biotechnológiai vállalatoktól függetlenül folytatott kutatómunka és a biotechnológiai vállalatok tudósainak kutatása között a lényeges különbség az volt, hogy nekünk nem fűződött semmi érdekünk ahhoz, hogy a GM burgonyáink különböznek-e a konvencionális burgonyától vagy sem. A mi munkánk hitele 40 év tapasztalain és 280 nemzetközi tudományos folyóiratokban közült cikken alapult és ami a legfontosabb, mi nem csak függetlenek voltunk hanem az angol publikum is annak látott bennünket.
Dudits akadémikus jól ismeri mindazokat a problémákat és hiányosságokat amik, állitásával ellentétben, jelenleg nem teszik lehetővé, hogy egy adott gén müködését befolyásolni és korlátozni tudjuk. A forgalomban lévő GM növények döntő többsége a karfiol mozaik virus promoterével készült, mert a levél-specifikus promoterek hatásfokát a biotechnológiai cégek túl alacsonynak tartják és igy kutatásukra kevés pénzt szenteltek. Remélhetőleg további kutatások majd ezt is lehetővé fogják tenni.
Cikke végén Dudits akadémikus ismét hivatkozik a GM technológia egyik mumusára, tudniillik hogy a mi befejezetlen és hibás kisérleteinket alapul véve a média annyira megfélemliti a gazdákat és a vásárlókat hogy azok nem fognak szabadon dönteni a GM termékek mellett. Ha ez az érv nem lenne annyira patetikusan túlzó még talán hizelgőnek is vélhetném.
Sajnos Dudits akadémikus nincs egyedül kisérleteink félremagyarázásában. Venetiáner Pál akadémikus is azzal érvel, hogy senkinek sincs oka azt feltételezni, hogy a Royal Society és más neves testületek tudósai ne lennének pártatlanok mikor a GM technológia érdemeit hirdetik vagy éppenséggel a mi GM burgonyával végzett kisérleteinket támadják. Sajnos, miután ezek a tudósok nem szeretik a nyilvánosságot és kritikájukat név nélkül közölték, az egyszerű emberben olyan gondolatok is támadhatnak, hogy esetleg ezeknek a tudósoknak valami takarnivalójuk van. Az angol publikum is érezte a különbséget a Royal Society kritikusai és az eredményeink mellett kiálló 24 nemzetközileg elismert kutató között akik mind aláirták memorandumukat és nem bújtak névtelenségük mögé. Közben adataink egy részét a Lancet leközölte és igy mindenki tanulmányozhatta a kisérleti protokollunkat és eredményeinket. De ez sem zavarta a Royal Society (London) jelenlegi elnökét mikor az ujságoknak adott interjujában elvetette az eredményeink valósságát, mert mint mondta, a kontroll kisérletekben a használt fehérjekoncentráció nem volt azonos a teszt csoportéval. Ezzel szemben a cikkben világosan le volt irva, hogy a kisérleteinkben használt tápok mindegyikében a fehérje koncentráció és az energiatartalom azonos volt, s igy szinte elképzelhetetlen számomra, hogy lehetett ezt félreérteni és félremagyarázni. De hát a nem szakember ujságirónak ezt könnyen be lehetett magyarázni és igy meg is jelent az ujságokban és elhangzott a BBC TV adásában. Azóta is mindenki ezt a kijelentést idézi ami nem a média tulzása hanem egy közismert és nagy tekintélynek örvendő tudós ferditése. Egy más példában a Rothamstead (ahol a burgonyánkat növesztették) igazgatója (a Lancet cikkünk egyik referee-je) ugy nyilatkozott az ujságiróknak, hogy kisérleteink nem voltak jók mert mi a kisérlet közben megváltoztattuk a tápot amit a különböző csoportoknak adtunk a kisérlet elején ("changing horses midstream"). Ismét ezt a valótlanságot (legjobb esetben esetleg ferditésnek tekinthető kijelentést) nem a média találta ki hanem egy magas poziciójú tudóstól származott.
Mindezek a példák csak azt irták le, hogy noha megegyezem Dudits akadémikus zárómondatának gondolatával , hogy "a rossz termékek idejekorán történő kiszűrése (és) a közvélemény korrekt tájékoztatása elvezethet majd oda, hogy ez a nemesitési módszer alapja lesz a környezetbarát, minőségközpontú agrártermelésnek", ugy érzem hogy ezt a GM hivő tudósok az idö többségében csak frázisként használják. Mondanivalójuk és hozzáállásuk lényege az kellene legyen hogy konstruktivan előre nézzenek és arról beszéljenek hogy miképpen tudnánk előrelépni és magunk mögött hagyni ezt a meglehetősen steril vitát és a más véleményt valló kutató tudósok leszólását. Sajnos ehhez azt kellene bevallani, hogy nincs minden rendben a génmódositással és rá kellene venni a biotechnológiai vállalatok felelős vezetőit, hogy jelentős profitjuk egy részét szánják rá a GM bevezetéséből eredő egézségügyi és környezetvédelmi problémák kutatására. Venetiáner Pál ellenében állithatom, hogy a molekuláris biológusok nagy részét leszámitva, az orvostudomány és a táplálkozástan szakértői, továbbá fiziológusok és biokémikusok egy nem jelentéktelen hányada velem együtt, nem osztja a GM pártiak azon véleményét, hogy a biotechnológiai ipar jelenlegi termékei nem jelenthetnek veszélyt az emberiség számára. Ugy érzem, hogy ezek az agnosztikus tudósok inkább állnak a tudomány biztos talaján mikor azt proponálják, hogy nézzük meg vajjon a GM élelmiszerek tényleg azonosak-e a nem-GM párjukkal vagy sem, állitsunk fel módszereket annak a vizsgálatára hogy vajjon rövid- és hosszútávú etetés során lesznek-e szervi és növekedésbeli elváltozások fiatal állatokban és hogy immun- és endokrin rendszerük fejlődése zavartalan lesz-e vagy sem. Elvégre nagy professzoraink éveken át sulykolták belénk fiatal egyetemi hallgatókba a tudományos módszerek lényegét, amit röviden igy lehetne összefoglalni, hogy semmit se fogadjunk el kritikátlanul. Miért van az, hogy ebből a génmódositás módszere és termékei mindig kivételek? Miért kellene felfüggesztenünk kritikai érzékünket mihelyst a GM technológiáról van szó?
Meggyőződésem, hogy a tudományos racionalitás végül is felül fog kerekedni és tudósokhoz illően, hagyományaink szerint és társadalmi felelősségünk teljes tudatában elkezdjük azt a munkát amit már 20 évvel ezelött el kellett volna kezdenünk. Tovább kell fejleszteni és uj módszereket felállitani a génmódositásra, hogy a jelenlegi, nem biztonságos technológiát egy precizebb és veszélytelenebb technológiával hellyetesitsük. Lépéseket kell tennünk abba az irányba is, hogy megértsük a gének müködésének szabályozását, gátlását és a gének kifejezésnek elősegitését.
Nem felel meg a valóságnak az amit a GM biotechnológiai vállalatok próbálnak elhitetni velünk, hogy nincsenek megfelelő módszerek a GM élelmiszerek biológiai tesztelésére. Tény, hogy klasszikus toxikologiai vizsgálatokat nehéz, bár nem lehetetlen, élelmiszereken végrehajtani. Az ilyen tipusú vizsgálatokra különben is főleg akkor lenne szükség ha, valamilyen oknál fogva, valamilyen toxin génjét használnák fel a transzformációra. Ettől eltekintve, normális körülmények között toxinok megjelenésére főleg csak akkor számitunk ha a nem-transzformált növény vagy annak valamilyen része maga is tartalmazott, esetleg csak nyomokban is, valamilyen toxint. A legjobb példa erre burgonya glükoalkaloidjai amik főleg a levélben fordulnak elő magas koncentrációban, de a zöldülő burgonyagumóban is jelen vannak. Pontosan e miatt határoztuk meg a glükoalkaloid szintet a két GM burgonya vonalunkban, hogy kizárjuk annak a lehetőségét, hogy a génbevitel megváltoztatta a glükoalkaloid szintet a gumóban.
A toxikológiai vizsgálatoknál általánosabb jelentőségű és potenciálisan szélesebb körű az alkalmazása azoknak a fiatal állatokon elvégzett rövid- és hosszabbtávú etetési kisérleteknek amiket a GM burgonya mintáinkkal végeztünk. Ezek összekapcsolhatók metabolikus vizsgálatokkal és az immun rendszerben és a hormon háztartásban beálló lehetséges változások vizsgálatával. Ilyen tipusú kisérletek mindennaposak az állati táplálkozástan és takarmányozás terén és igy metodikájuk kölcsön vehető, legalább is mint kiindulópont uj metodikák fejlesztésére. Az állati táplálkozástanban különben is mielött megváltoztatnák az állati tápok összetételét és uj fehérjeforrásokat és tápanyagokat vezetnének be, ezek hatását majd minden esetben szigoruan megvizsgálják patkányokon vagy más laboratóriumi állatokon végzett etetési elő-kisérletekben és az eredményeket nemzetközi táplálkozástani folyóiratokban közlik. Több százra tehető az ilyen cikkeknek a száma és laboratóriumunkból is legalább 40 ilyen cikk jelent meg az utóbbi 20 évben. Igy aztán előfordulhatott az a paradox helyzet hogy az állatokkal etetett tápokat sokkal részletesebben és tudományosabban tesztelik mint az élelmiszereket, legyenek azok konvencionális vagy GM élelmiszerek.
Több izben tettem és publikáltam javaslatot egy lehetséges és kivihető GM tesztelési program beinditására. Utoljára Edinburghban, a 2000 február végén tartott OECD konferencián tartott előadásomban részleteztem javaslatom. Miután ennek a szövegét a honlapomon részletesen leirtam (http://www.freenetpages.co.uk/hp/a.pusztai) itt csak nagy vonalakban vázolom fel.
A tesztelési program több lépést tartalmaz:
Noha még egy ilyen vagy ehhez hasonló kisérlet sorozat végén sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a GM élelmiszernek vannak-e hosszutávú káros hatásai az emberiségre, de elindithatnának bennünket egy olyan irányba ahol kizárhatnánk egyes káros hatásokat. Meggyőződésem szerint fennáll annak a lehetősége, hogy a jelenlegi technológiával (karfiol mozaik virus promotert és antibiotikum rezisztencia gént tartalmazó vektor, stb) előállitott és forgalomban lévő első generációs GM élelmiszerek potenciálisan veszélyesek és igy forgalmazásukat legalább őt évre fel kellene függeszteni. Ez idő alatt alá kellene vetni őket egy fenntihez hasonló vagy azzal azonos tesztelési programnak és csak akkor engedni ujra forgalomba hozásukat ha ezek a tesztek nem indikálnak az egézségre (és környezetre) elfogadhatatlan káros hatásokat. Nagyon fontos követelmény az, hogy ezeket a vizsgálatokat nem a biotechnológiai vállalatok kutatói hanem tőlük független tudósok végezzék és az eredményeiket utána nemzetközileg elismert folyóiratokban közöljék a szokásos "peer review" után. Hogy az eredmények még szélesebb körben is ismertek legyenek, a folyóirat megjelenése után az eredményeket az interneten is közölni kell és az elfogadást megelőző génbizottságok munkája is nyilt legyen mint azt az OECD Konferencia is proklamálta: az egész folyamat legyen nyitott, áttekinthető és átfogó ("open, transparent and inclusive"). Ha mindezen kritériumnak eleget tettünk biztos vagyok abban, hogy a biotechnológiai ipar és a GM hivő tudósoknak sem lesz okuk panaszkodni a média tulzásaira, a zöldek ellenkezéseire és szkeptikus tudóstársakra mert polgártársaink és a fogyasztó közönség lesz annyira érett hogy ne utasitson el egy olyan technológiát ami a saját és az emberiség érdekét szolgálja.
Egy 1998 augusztusi angol TV program 150 másodpercében elmondtam a nézőknek, hogy a patkányokon GM burgonyával végzett etetési kisérleteink eredményei azt jelezték, hogy a génmódositásnak lehetnek káros következményei is. Miután a fiatal patkányok növekedésében és egyes szerveik fejlődésében zavarok keletkeztek és az immunrendszerük stimulálhatósága lecsökkent mikor GM burgonyán alapuló táplálékkal etettük őket, eredményeink óvatosságra kell hogy intsenek. Ezeknek az eredményeknek különösen nagy volt a fontosságuk mert bár azt a GM burgonyát amivel mi kisérleteztünk még nem hozták forgalomba, de a TV program sugárzásának idején az angol közönség már majdnem két éve fogyasztotta a GM szójából és GM kukoricából készitett élelmiszereket amiket kibocsájtásuk elött nem vetettek alá a miénkhez hasonló biológiai tesztnek. Igy a biotechnologiai vállalatok az angol fogyasztókat használták mint kisérleti nyulakat ami véleményem szerint megengedhetetlen. A TV interjut az igazgatóm hozzájárulásával adtam és, egyességünk szerint, minden kisérleti adat nélkül. Még a transzgént sem neveztem meg. Két napon át az igazgatóm az égig dicsérte munkánkat és eredményeinket. A Rowett és ő előnyösen kiaknázta a helyzetet, mert még a TV program adása elött átvette tőlem a mediával való kapcsolat tartását . Sajnos az igazgatóm a munkánk részleteivel nem volt tisztában, s igy a számtalan TV és rádió riportban és "press release"-ben sok téves adatra hivatkozott. Ezeket később, miután politikai és egyébb okok miatt ellenem fordult, felhasználta tudományos hitelem rontására. Ezt annál is inkább tehette mert kihasználván intézeti pozicióját felfüggesztette munkámat és elhallgattatott. Ennek az lett a következménye, hogy engedélye nélkül nem beszélhettem és igy nem cáfolhattam meg akármit is mondott. Ez az állapot hét hónapig tartott és ez az egyik fő oka a majdnem teljes tudományos konfuziónak. Végül is a brit parlamenti alsóházi "Science and Technology Committee" megelégelte a média és a tudományos körökben előállt zavaros állapotokat és, mint a legföbb jogi hatalom az országban, feloldotta a szerződési kötelezettségemböl eredő rámkényszeritett hallgatást. Ugyanakkor a parlamenti bizottság felkért, hogy irott beadványban és szóban is elöadjam a történteket és vizsgálataink eredményeit Ez volt az a pont amikor a Rowett igazgatója ugy döntött, hogy véleményemet figyelmen kivül hagyva, a génmódositási munkánkról a birtokukban lévő bizalmas jelentéseimet felteszi az intézet honlapjára, de facto publikálván eredményeinket. Ezeket a bizalmas munkariportjainkat használta fel, ismét a megkérdezésünk nélkül, a Royal Society és egyébb bizottságok munkánk birálatára. Ettől a ponttól kezdve megindulhatott a tudományos vita a biotechnológia hivei és azon tudósok között akik ugy vélték, hogy a tudományos módszer és a tudósok felelőssége megköveteli, hogy a génmódositást olyan szigorú vizsgálatoknak vessék alá mint azt jelentősége és potenciálisan káros hatása megköveteli. Ennek a vitának a módszerei és történései sajnos nem növelték a tusósok hirnevét ami a jelenlegi felmérések szerint majdnem egy szinten áll a meglehetősen alacsonyan taksált politikusok és média képviselőivel.
Irodalomjegyzék
(1) Pusztai, Á. (2000) Academic freedom: Is it dying out? The Ecologist, 30, 26-29.
(2) Pusztai, Á. (2000) GM Foods - Dr Pusztai speaks. Laboratory News, February issue.
(3) Sajgó, M. (1999) Biotechnológia: a szellem már kivül, de megvan-e még a palack? (Kisért Asylomar) Biokémia, 23, 38-40.
(4) Baintner, K. (1999) A genetikai módositás és a félremódositott tájékoztatás - Válasz Dudits Dénesnek. Biokémia, 23, 64-67.
(5) Darvas, B. (1999) Nézőpontok, ha különböznek (Homage to Árpád Pusztai). Biokémia, 23, 99-102.
(6) Ewen, S.W.B., Pusztai, A. (1999) Effects of diets containing genetically modified potatoes expressing Galanthus nivalis lectin on rat small intestine. The Lancet, 354, 1353-1354.
(7) Jenes, B., Halász, G. (2000) A veszélyes géntechnika? Biokémia, 24, ???
(8) Venetiáner, P. (1999) Géntechnológia-ellenesség - tudományellenesség? Magyar Tudomány 1999. 10 szám, 1170-1176.
(9) Dudits, D. (1999) A géntechnológia szerepvállalása a növénynemesitésben: a Pusztai botrány üzenete. Biokémia, 23, 41-43.
|
egészség
|
|||||