Együnk halat?

A hal egészséges. Hetente legalább egyszer együnk halat – olvashatjuk a legkülönbözőbb tanácsadókban. És a hal valóban egészséges lenne, ha nem szennyezett folyóinkból és tengereinkből származna. A halak ugyanis szervezetükben összegyűjtik a környezetünkben található mérgeket, a nehézfémeket és permetezőszer-maradványokat. Mi pedig ezeket elfogyasztjuk a halászlével és rántott ponttyal együtt – mivel ezek az anyagok a főzés-sütés során nem semmisülnek meg.

Minél szennyezettebb egy víz, annál szennyezett a benne élő élőlény. A tengerek különösen a folyók torkolatainál, az ipari létesítmények környékén szennyezettek. De mivel a hal úszik a víz pedig folyik, a tengeri halak igen magas szermaradvány értékeket tartalmazhatnak akkor is, ha valahol a „világ végén” fogták őket. A folyók és tavak szennyezettsége a szennyvíztisztítás mértékétől függ. A halfarmokon ezek a problémák többnyire nem állnak fenn, itt azonban az állatok kis helyen vannak összezsúfolva – függetlenül attól, hogy halastavakban vagy tengeri halketrecekben tartják-e őket –, ezért elengedhetetlen a gyógyszerek intenzív használata. A halakat haltakarmányon tartják, amitől gyorsabban híznak, és nagyobbra nőnek – csakúgy mint a csirkék vagy a malacok. 

A tengeri halak esetében a nehézfémek jelentik a legnagyobb problémát.  A nehézfémek komoly idegmérgek, a szervezetben felhalmozódnak, és csak igen lassan tudnak kiürülni: viselkedési rendellenességek, csökkent intelligencia, tanulási nehézségek, a fertőző betegségek iránti fogékonyság, súlyos esetben bénulás lehet elfogyasztásuk következménye. A gyerekek illetve a még meg nem született gyermekek különösen érzékenyek a nehézfémekre, ezért várandós és szoptatós anyák esetében különösen fontos a halak minősége.

A halfogyasztás komoly környezetszennyezéssel járhat – ugyanis még az édesvizi halfajták esetében is a halak gyakran több ezer kilométert tesznek meg míg eljutnak a tányérunkig. A karácsonyi ponty néha Argentínából származik, a harcsa Vietnamból, a lazac Csiléből, a pisztráng Lengyelországból, a tonhal jobb esetben Spanyolországból, de lehet, hogy szintén Argentínából. 

 Tehát együnk halat – de milyen halat?

Természetesen biohalat. A biohalakat halastavakban tartják a biogazdálkodás előírásai szerint. Biohalhoz jutni nem egyszerű feladat. Biohalgazdaságok léteznek ugyan Magyarországon, termékeiket azonban a hazai piacokon nehéz megtalálni. Miközben hazánk nem csak Európában, de világviszonylatban is a  legnagyobb haltermelő a termelésbe vont tóterületet tekintve. 

Mivel a hal mélyhűtött állapotban kerül a boltokba, és a hazai bioboltok nem tartanak mélyhűtőpultot, ott csak a legritkább esetben fogunk ezzel a termékkel találkozni. A bioboltokban kapható halkonzervek többnyire külföldi gyártók termékei és tengeri halakat tartalmaznak.  Ezeket a szárazföldtől viszonylag messze fogják, így szermaradványértékük nagy valószínűséggel alacsony. Haza biohalat forgalmaz néhány nagyobb áruházlánc, de a pultokon nem mindig fogjuk megtalálni – gyakran csak megrendelésre juthatunk a termékekhez. Érdemes rákérdezni.  A biohalasok weboldalaikon a helyben vásárlást ajánlják, ami  a lakóhelyünktől függően járható alternatíva. 

És csak úgy zárójelben – hal nélkül is lehet élni. A teljes őrlésű gabona, a bio zöldségek és gyümölcsök valamint a halnál kicsivel könnyebben beszerezhető biohús ugyanolyan teljes értékű táplálék mint a jó minőségű hal.